Részlet Andre Rabe: Kalandok c. könyvéből (7. fejezet: Megszelídítetlen) „Felejtsd el, hogy kisilabizáld, vajon milyen terve van Istennek az életeddel – mert maga a tény, hogy élsz, a te életed az ő terve! A földrajzi helyed tökéletes és minden időzítés megfelelő – feljött ránk az ő örökkévalóságának napja. Te vagy az ő megfelelő pillanata és te vagy a hely, ahol lennie kell!” „Ne azzal foglalkozz, hogy vajon ezen vagy azon a hegyen kell-e őt imádni – hanem hogy ki vagy te!” (János evangéliuma 4:21-23 - Tükör Biblia)
0 Comments
Úgy lettünk teremtve mindannyian, így te is, hogy meghitt, szoros kapcsolatban legyünk Édesapánkkal. Vele lenni nem nehéz. Bensőségesen együttlenni vele – ebben semmi természetellenes nincsen. Nincs szükség sem bizonyos helyszínre, sem különleges körülményekre. Ez az együttlét nem kötődik eseményhez és nem a megfelelő időzítés függvénye. Hogy mi az a kiválasztott időpont, amikor találkozni szeretne velünk? Mindig a MOST! Összegezzük, hogy miről volt szó eddig. Bensőséges kapcsolatunk Istennel:
Részlet Andre Rabe: Kalandok Krisztusban c. könyvéből Az Újszövetséget olvasva azt látom, hogy van egy szál, ami mindent átsző: ez pedig annak a csodálatos igazságnak a tudata, hogy Isten bennünk lakozik, mi pedig őbenne. Annak tudata, hogy mi, az egész emberiség, egyek vagyunk vele: ez a ráeszmélés olyan gazdag és erős, hogy sokakat szinte megrémít, amikor olvassák. Nincs az újszövetségi írásokban semmi olyan, ami kimagyarázná, hogy még sincs meg ez az egységünk Istennel; nincs semmi, ami a távolságtartást jogosnak tüntetné fel.
Az előző fejezetben azt javasoltuk, koncentráljunk arra az üzenetre, amit Jézus hordozott. Jézus nem azért jött, hogy megváltoztassa Isten szívét és gondolatait az emberiséggel kapcsolatban. Épp ellenkezőleg. Jézus azért jött, hogy az emberiség szívét és gondolatait változtassa meg, Istennel és az emberiséggel kapcsolatban. Jézus azért jött, hogy felfedje az igazságot, Istenről és rólunk; és ezzel igazzá is tegyen bennünket – eredeti önmagunkká. Mik voltak tehát azok a történetek, amit az emberiség önmagáról és Istenről mesélt, önmagának? Hogyan születtek alaptörténeteink (arról, hogy kik vagyunk mi emberek és milyen az Isten), amiket Jézus teljesen új megvilágításba helyezett és újraértelmezett nekünk? Most ezekről a történetekről lesz szó. A bibliai zsidó nép lejegyzett ószövetségi történetei, a Bibliában például az ókori Júda és Izrael királyságának lejegyzett történetei nem véletlenszerűen és nem egy szempillantás alatt alakultak ki. Hanem évszázados folyamatok eredményeképp formálódtak, és szorosan kötődnek a zsidók történelméhez. Az ugyanebben az ókori időszakban, az Ókori Kelet országaiban született történetek túlnyomó többségét írástudó kiváltságosok jegyezték le, a kormányzó birodalmak és azok hivatalos vallási intézményei számára. Noha az ilyen írások sok témát átfedhetnek, nézőpontjuk meglehetősen korlátozott volt. Szinte kizárólag a kiváltságosak, a győztesek és az uralkodók szempontjából írták őket. Felerősődő várakozások, átalakuló Messiás-váradalmak az asszír háborúk és a babiloni fogság idején Tehát ami a messiási reményhez vezetett, az nem pusztán a királyok nagyon is emberi kudarca, hogy megfeleljenek az “isten felkentje” címnek. Maga a monarchia megalapítása – abból a célból, hogy az együttérző Isten nevében megmentsen és irgalmasságot ígérjen – magában hordta a messiás-várás szükségszerűségét. Az erődemonstráción alapuló politikai realitások arénájába, egy olyan királyság, mely Isten nevében irgalmasságot ígér, alig valósítható meg. Minden ilyen monarchia természeténél fogva olyan reményhez vezet, amely az összes tapasztalt politikai realitáson túlmutat, és amelyet egyetlen politikai alakulat sem tud kielégíteni. Mindazonáltal ez a remény [az Isten nevében irgalmasságot ígérő királyság] továbbra is elérhető marad, mert nem a lelkek vallásos megváltóját ígéri, hanem az emberek és az ország „teo [azaz Isten]-politikai messiását” (Buber kifejezésével élve). Történeteink kialakulásának is mind megvan a maga története. Erről Andre Rabe: VÁGY c. könyvemben bőven írok. Történeteinkkel igyekszünk értelmet adni életünk kuszaságában a történéseknek, legyen az Isten misztériuma; a gonosz létezése és hogy a gonosz létezését miért épp a Sátán figurájával igyekszünk magyarázni; barbár áldozati rendszerünket igazoló (önigazoló) történeteink… melyek mind azt a reményünket is kifejezik, hogy valahogy a végén összeáll a kép és ezeknek a történeteknek a vége értelmes lesz. Ezen történetek összefüggésébe és ebbe a káoszba született Jézus. Jézus megjelenése, Pál szavaival élve, az esemény, amikor „eljött az idő teljessége” (Efezus 1:10). |
Andre Rabe: KALANDOK
|