Sokan és jogosan kérdőjelezik meg, hogyan létezhet egy jó vagy igaz Isten, amikor ilyen sok gonoszság és szenvedés van a világban - amikkel "Isten" úgy tűnik, semmit nem kezd. Pontosan hogyan szereti és tartja fenni Isten a világot, amit teremtett? Ez az állandóan meglévő dilemmánk; és valamiféle használható válasz hiányában teljesen érthető, ha valaki ateista vagy agnosztikus lesz.
0 Comments
A kereszt által visszhangzott második szent ikonikus képvilág a "Felemelt" képe. Ez a kép a sivatagi rézkígyóból származik. YHWH azt mondja Mózesnek, hogy emeljen egy póznára egy kígyót, és "akit a kígyó megmar és felnéz rá, meggyógyul" (4Móz 21:8). Olyan ez, mint egy homeopátiás jelkép. Ugyanaz a dolog gyógyítja meg, ami megöli Izrael gyermekeit. Egyfajta védőoltásként jelenik meg, ami éppen csak annyit ad a betegségből, ami az ellenállóképesség kifejlesztése érdekében szükséges. A kereszt drámai módon mutatja be az öntudatlan gyűlölködés problémáját, hogy mindenki észrevehesse azt, egyúttal remélve, hogy a kereszt be is olt bennünket annak elkövetése ellen, meggátolva, hogy a történelem előrehaladtával a továbbiakban is másokra vetítsük a bennünk lévő erőszakot. Jézusban három szent gyógyító képet láthatunk egyszerre a héber írásokból: a Páskabárányt, ami az ártatlan áldozat bemutatása (2Móz 12); a Felemeltetettet, ami az erőszak áldozatának "homeopátiás" meggyógyítása (4Móz 21:6-9); harmadsorban pedig, a bűnbak-rituálét, ahol is a megvetett áldozatot, mely a közösség bűneit hordozza, a pusztába űzik és halálra ütlegelik. (3Móz 16).
A szemlélődés a világ megismerésének egy teljesen új módja. Olyan ereje van, hogy túlvisz a puszta ideológiákon és a dualisztikus gondolkodásmódon.
Gondoltad volna, hogy amit "sebezhetőségnek" hívunk, az igazából a folyamatos növekedés kulcsa lehet? Tapasztalatom szerint az egészségesen sebezhető emberek minden lehetőséget kihasználnak a növekedésre, változásra.
Bármely hiteles spiritualitás azt fogja hangsúlyozni, hogy valós egyenlőség, kölcsönösség van aközött, aki lát és ami látható. Van egy szimbiózis a látó szíve/elméje és aközött, aminek figyelmet szentel. John Duns Scotus úgy fogalmaz, hogy minden létezőről lehet "egy hanggal" megfelelően beszélni. Ami én vagyok, az vagy te is, és a világ is. A teremtés a kölcsönös szimpátia hatalmas szimfóniája. Vagy - ahogy Szt. Ágoston szerette mondani - "Végül csak Krisztus lesz, aki magát szereti." |
Richard Rohr
|