Részlet Andre Rabe: Kalandok c. könyvéből (2. fejezet Kimeríthetetlen) „Azt, ami kezdettől fogva volt, aminek fül- és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből” (1János 1:1 Csia) A hallás (vagy olvasás) csak az első lépés egy olyan megtapasztalás felé, ami sokkal grandiózusabb, minthogy szavakkal leírható volna. A szavaink segíthetnek abban, hogy a megértés felé tereljenek, ám szavak megragadni sosem tudják magát a megtapasztalást. Had hozzak egy hasonlatot. Képzeljük el, hogy egy szobában ülünk, a levegő áporodott és meleg, minden ablak zárva. Kellemetlen az elhasznált levegőt belélegezni is. És akkor valaki kinyitja az ablakot. Friss levegő, sőt finom üde illat áramlik be. A hűvös áramlat felüdíti a testünket, és hamarosan már el is felejtjük a korábbi levegőtlen állapotot. Az ablak, amit kinyitottak, egy magánál összehasonlíthatatlanul tágasabb térre nyílt ki.
Valami ilyesmit érnek el az Isten-ihlette szavak is. Egyszerűen szabad áramlást nyitnak Isten Szellemének, a szellőnek, hogy fújhasson, és felüdülést hozzon. Az Isten-ihlette szavak lehetőséget teremtenek arra, hogy magával Istennel is találkozzunk. Egy ilyen találkozás? Végtelenül nagyobb, mint ami szavakkal megragadható, vagy leírható lenne. Bizony sok keresztény írás született már abból az elhatározásból, hogy megragadja ezt a finom, friss szellőt. Egyszerűen kinyithatják az ablakot, hogy önmaguknál nagyobb valóságra mutassanak. Ám sajnos gyakran inkább becsukják az ablakot: befogni próbálják a szelet annak „segítségével”, hogy a meghatározásokkal megkísérlik a szelet bezárni a szobába. Igen ám, de amint az ablak bezárul, a szél már nem is szél! Az üdítő élmény, amit hozott, már csak emlék, és nem is olyan sokára a levegő ismét kezd áporodottá válni… Gondolj erre, amikor a bibliát olvasod. Amikor ezt a könyvet olvasod, akkor is erre gondolj. Szavaink maguknál sokkal hatalmasabb dolgokra utalnak. Mindennek a veleje és lényege Krisztus maga, az ő személye. Az a fajta közvetlen bensőségesség, ami vezérli őt, soha nem lesz megérthető csupán szavak által; csak ha megéled, hogy te és ő egyek vagytok. A szavak csupán kinyitják az ablakot, és kifelé, hihetetlen tágas tér felé mutatnak, túl önmagukon. Persze használni fogjuk az elménket, hogy azzal is Istent szeressük, de ne felejtsük el, hogy viszonozni az ő szeretetét több annál, mint viszontszeretni őt teljes elménkkel. „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!” (Máté 22,37 Csia)
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: KALANDOK
|