Részlet Andre Rabe: Kalandok c. könyvéből 3. fejezet Lásd meg és légy: végtelen önmagad „Azt pedig tudjuk, hogy amikor Krisztus tisztán megmutatkozik, akkor meglátjuk őt, és meglátván őt, olyanná válunk, mint Krisztus." Semmi más nem hat annyira változtató erővel az életünkre, mint ahogyan hallunk, és amit hajlandók vagyunk meglátni. Amilyen szűrővel hallunk, az meghatározza, hogy milyen szemüveggel nézünk; és végül azzá leszünk, amire a tekintetünket szegezzük. Ha az igazságra szegezzük a tekintetünket, az igazság bennünket igazzá tesz... azaz meglátjuk, hogy igazak vagyunk, s így igazzá válunk önmagunkhoz.
„Az, ami kezdettől fogva volt, aminek fül- és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből” (1János 1:1). Úgy tűnik, Isten tapintható jelenlétének megélése azzal kezdődik, hogy minek vagyunk fültanúi. Van ebben egy természetes fejlődési folyamat, ahogy a hallásból látás, majd meglátás és megtapintás lesz. Aminek fültanúi vagyunk Az Ige, amiről itt János beszél, nem egy a legutóbbi divatos „kinyilatkoztatások” közül, hanem az, ami kezdettől fogva van. Krisztusban Isten a kezdetektől fogva megőrizte legeslegeredetibb elgondolását. Már a kezdettől fogva és mindig úgy volt, hogy az Ige (a Logos, Isten "logikája," gondolatvilága, indíttatása) testté lesz az emberben. Ez az Ige nem ragadható meg könyvekben – még szent könyvekben sem. Pál ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Természetesen sok bölcsességünk van, melyet megoszthatunk veletek, miután megvetettétek a lábatokat a szilárd szellemi talajon. De ez nem a népszerű bölcsesség, nem jól menő szakértők divatos bölcsessége, ami egy év múlva már el is avult. Isten bölcsessége olyan misztérium, amely az Ő indítékainak és céljainak legbenső lényegét fedi fel. Nem fogjátok azt a felszínen megtalálni. Nem a legújabb üzenet, sőt inkább a legrégebbi: amit Isten – hamarabb, mint hogy egyáltalán megjelentünk volna a színen – elhatározott: amin át kihozza belőlünk az Ő legjavát.” (1Kor 2:6-7 Az Üzenet ) Egyetértesz-e, hogy az Ige, ami kezdetben már volt, ami „teljességgel Isten felé fordult és Istennél volt"... és ha „Isten volt az Ige"… az nem egy könyv, hanem egy személy? Az igazságok, amit az Írások tartalmaznak, Az Igazság fele mutatnak, aki egy személy, nem egy könyv! Jézus idejében nagyon sokan voltak, akik nagyra becsülték az Írásokat, és mégis egyáltalán nem jutott el hozzájuk a benne lévő üzenet. Jézus kora vallási tanítóinak mondta: „Folyamatosan a Bibliát bújjátok, mert úgy vélitek, ott megtaláljátok az örök életeteket. A fától nem látjátok az erdőt. Éppen ezek az írások semmi másról nem szólnak, mint rólam! És íme itt vagyok, itt állok előttetek, és nem akarjátok elfogadni tőlem az életet, amiről azt mondjátok, vágytok rá.” (János 5:39-40 Az Üzenet) És szintén: „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (János 5:39-40 MBT) Hányszor történik meg, hogy meghallgatunk egy üzenetet, számtalan igei utalással alátámasztva, receptekkel és alapelvekkel megspékelve; csak egyetlen dolog hiányzik belőlük: a Krisztus, aki tebenned van. Krisztus mind a mai napig, nem doktrínákban, teológiában, tanításokban – bármily sokat is mondanak azok – hanem egy személyben akar kifejezésre jutni: tebenned. Ez az Ige eredeti; megvolt mindig, nem a múlt héten fedezték fel. Ez az Ige örökkévaló, nem csak egy időszakra szól. Még mielőtt a világ és az idő meglett, ahogy azt mi értjük, Isten már elhatározásra jutott felőlünk: „Mert őbenne kiválasztott minket [mindannyiunkat] magának már a világ teremtése előtt.” (Efézus 1:4 MBT) Még mielőtt bármit tettünk volna, ami akár jó benyomást tesz rá, akár kiábrándíthatná őt, Ő már ismert bennünket. Minket választott, mindannyiunkat, és Krisztusban mint referenciapontban álmodta meg, egészen különleges és mindannyiunkra egyenként nézve egyedi módon – szabad társ-teremtővé téve bennünket – hogy kik vagyunk. Jézus azért jött, hogy megmutassa, mit is látott Isten bennünk a kezdet kezdetén, amiért úgymond annyira érdekeljük őt. Tehát Jézus nem azért jött, hogy Isten véleményét változtassa meg mirólunk; hanem hogy a mi véleményünk változhasson meg Istenről és saját magunkról. Mielőtt "kifordultunk volna önmagunkból", elvesztünk volna, meg kellett, hogy legyünk… megvoltunk, Krisztusban!
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: KALANDOK
|