A fenti kijelentés előtt Jézus elmondta a magvető példázatát, hogy lefesse, mennyire különböző módokon tudunk hallgatni. Azt vallja az Igéről, hogy az olyan, mint egy mag… Mag, melyet különbözőképp fogadhatunk, és ebből következően nagyon eltérő lehet, hogy milyen mértékű termékenységet tapasztalunk. A korábban felvázolt lépcsőfokokat – hallás, nézés, szemügyre vétel, megtapintás – érdemes összevetni a magvető példázatával.
Amikor a magvető kimegy vetni, a magok egy csoportja csak kihullik az útszélre: ebből aztán nem lesz termés. Ez engem a figyelmetlen, közönyös hallgatásra emlékeztet. Az út széle se nem kész, se nem fogékony a magra. Úgy mondanám, ez az ember igazán még soha nem hallotta meg az üzenetet. Aztán van a mag, ami a kövek közé esik. Van a kövek között termőtalaj is; így a mag kihajt, de mivel mélyre nem tud gyökerezni a kövek miatt, idővel kiszárad. Gyakran, a jó hír evangéliumát izgatottan meghallva, az ember első reakciója: hű, mit kell tennem? Hogyan alkalmazzam? Már az első hallás után hajlamosak vagyunk, hogy felforgassunk mindent körülöttünk a jó hírünkkel. Igen ám, de életbevágóan fontos lenne, hogy olyan odaadóan hallgassuk, hogy hallgatásunk azt a szűrőt is kezdje megváltoztatni, ahogyan nézünk, és így, amit látunk. Ezek nélkül, a lázas izgalom rövid életű lehet, mert amint „meglátsz” valami ellentmondást (a bentragadt szűrőd alapján ez törvényszerűen jön is), az egész élmény ellankad. Ez az ember már hall, de nem hallott eleget ahhoz, hogy másképp is kezdjen látni. A négy példában megvan egy fokozatossága annak, mennyire intenzíven hall az illető. Ebből fakadóan a megtermő gyümölcs bősége is egyre gyarapszik. A következő lépcsőfok szerint az ember hall, és bizonyos mélységekig elhatolhatnak a szavak, megváltoztatván már a látást is. Így aztán a mag kihajt, és elkezd teremni. Ám ha megengedjük, hogy más magvak, más természetű szavak is uralomra jussanak az életünkben, akkor még nem Isten szaváé az utolsó szó. Még nem beszélhetünk arról, hogy kizárólagos figyelmet szentelnénk neki. Mi következik ebből? Nem vagyunk olyan termékenyek, mint lehetnénk. „Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” (Lukács 8:15 MBT ford.) Ez egy olyan ember, aki meghallgatja, és magáévá teszi a hallottakat. Az ilyen figyelem a teljes szívet ejti rabul. Tedd magadévá ezt az igét – ami, Aki, ne feledjük, tulajdonképen egy személy! Tedd magadévá olyannyira, hogy már azt veszed észre, elválaszthatatlanul megragadott téged. A földnek nem kell buzdítania a magot, hogy hajrá, növekedj! A mag magától is szárba akar szökkenni, és önszántából is növekszik. A földnek nincs is egyéb dolga, mint hogy ő legyen a környezet, ahol a mag ott maradhat. Jézus ezt mondta egyszer: „ha bennem maradtok, és szavam megmarad bennetek, akkor sok gyümölcsöt teremtek”. Megmaradni nem túl nehéz. A kifejezés színezete inkább békés megnyugvásra, mint lázas tevékenységre utal.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: KALANDOK
|