Felerősődő várakozások, átalakuló Messiás-váradalmak az asszír háborúk és a babiloni fogság idején Tehát ami a messiási reményhez vezetett, az nem pusztán a királyok nagyon is emberi kudarca, hogy megfeleljenek az “isten felkentje” címnek. Maga a monarchia megalapítása – abból a célból, hogy az együttérző Isten nevében megmentsen és irgalmasságot ígérjen – magában hordta a messiás-várás szükségszerűségét. Az erődemonstráción alapuló politikai realitások arénájába, egy olyan királyság, mely Isten nevében irgalmasságot ígér, alig valósítható meg. Minden ilyen monarchia természeténél fogva olyan reményhez vezet, amely az összes tapasztalt politikai realitáson túlmutat, és amelyet egyetlen politikai alakulat sem tud kielégíteni. Mindazonáltal ez a remény [az Isten nevében irgalmasságot ígérő királyság] továbbra is elérhető marad, mert nem a lelkek vallásos megváltóját ígéri, hanem az emberek és az ország „teo [azaz Isten]-politikai messiását” (Buber kifejezésével élve).
0 Comments
|
Andre Rabe: KALANDOK
|