Részlet Andre Rabe: Kalandok c. könyvéből (7. fejezet: Megszelídítetlen) „Felejtsd el, hogy kisilabizáld, vajon milyen terve van Istennek az életeddel – mert maga a tény, hogy élsz, a te életed az ő terve! A földrajzi helyed tökéletes és minden időzítés megfelelő – feljött ránk az ő örökkévalóságának napja. Te vagy az ő megfelelő pillanata és te vagy a hely, ahol lennie kell!” „Ne azzal foglalkozz, hogy vajon ezen vagy azon a hegyen kell-e őt imádni – hanem hogy ki vagy te!” (János evangéliuma 4:21-23 - Tükör Biblia) Láttál már nagyvadat a saját környezetében? Egy megszelídített oroszlánnak egyszerűen nincs az a „jelenléte,” mint a vadnak. A vad oroszlánok magabiztosan viselkednek, méltóságteljesen járnak-kelnek. A nagyvad élőhelye, ez a korlátok nélküli természetes közeg, és a vadállat kiegészítik egymást. Ha megszelídítünk egy ilyen teremtményt és kivesszük a környezetéből, akkor megfosztjuk önazonosságától.
„Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Apostolok cselekedetei 17:28) Isten a mi természetes közegünk, amiben az ember igazán élhet! Megkaptuk tőle az Ő végtelen kifejezőkészségét, és ehhez biztosítja a korlátok nélküli közeget is – önmagában! Jézusról beszélve Pál a következőket mondja: „Oly hatalmas ő, oly sok hely van benne, hogy az Isten teljessége belefér bármi zsufi nélkül; kényelmesen megvan Jézusban mindennek a maga helye.” „Isten teljessége él és fejeződik ki a fiúban.” „Mert Jézus Krisztusban él az Isten egész teljessége testi alakban.” (Kolossé 1:19, 2:9) Jézus fizikai teste nem bizonyult korlátnak Isten számára semmilyen tekintetben. Valójában a Teremtő teljes mértékben kifejeződött ebben az emberben. Isten számára az ember a természetes közeget jelenti, mert mi olyan hely vagyunk, melyben ő él és „mozog”. Teljesen természetellenes abban gondolkodni, hogy befogjuk, megragadjuk és korlátok közé szorítsuk ezt a kapcsolatot. Isten szándéka szerint a velünk való kapcsolata eredeti, hiteles, természetes, egyáltalán nem megszelídített. Pláne nem „jól idomított”. Amikor felismerjük az ő képét és hasonmását egymásban! Milyen üdítő élményt ad a csoda, hogy Isten hústestet öltött! A Teremtőnek mindig is ez volt a szándéka, hogy egymásban őt ismerjük fel. Meglátni őt… ehhez nem szükséges sem valami látványos esemény, sem glória a fejünk körül. Csak az ő szemszögéből kell egymásra tekintenünk. Hiszen ő a saját képét és hasonmását látja minden emberben. Szeretnéd-e tudni, hogyan festene Isten képe a tükörben? Amikor ő rád néz, mintha tükörbe nézne… felismeri önmagát tebenned. Jézus olyannyira egy volt miközülünk, bizonyos értelemben olyan hétköznapi jelenség, hogy a farizeusoknak le kellett fizetniük valakit, hogy kiszúrják őt a csapatból. Ám Jézus azt mondta, hogy aki őt látja, az Atyát látja. Nincs szükségünk még egy eseményre, semmiféle látványos megmozdulásra, hogy felismerjük a Teremtőt – csupán újra kell értékelnünk és megbecsülnünk a módját annak, ahogy kijelenti önmagát. Az embert választotta! Szándéka szerint Szavának végcélja és sorsa soha nem az volt, hogy egy írott könyv vagy doktrína (dogma, hittétel) legyen, hanem, hogy hús-vér testté váljon… a mi emberi létünkben ábrázolódjon ki.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: KALANDOK
|