"Hála a Mimesis Akadémiának, egyszerűen más ember lettem. A mély megértés útja, a korábbi feltevéseim bátor megkérdőjelezése, a lebontás szabadsága és a kibomló új lehetőségek, amit az akadémiai hónapok alatt megtapasztaltam, valódi katalizátorrá váltak az életemben. Őszintén szólva, még magam is csak kapisgálom, micsoda hatással volt mindez rám mindenféle értelemben... Egy elképesztő ajándékot kaptam a mimézis akadémiától, amit úgy hívok: a szentély: a nyitott, ítélkezésmentes szellemi forradalom fogantatási helye! Biztonságban feltehettem a "hogyan, miért, mi van akkor ha...?" legnehezebb kérdéseit. S miközben így faggattam Istent, rátaláltam az izgatott Istenre, aki ezeknél sokkal nagyobb igaz dolgokat szeretne velem felfedezni. Új létformám lett, melyben a Szeretet az én vezetőm."
0 Comments
Azaz próbál szakítani számos sztereotípiával az Isten felfogásunkból. Úgy érzem, hogy mi keresztyén emberek nagyon sokat ráaggattunk olyan dolgokat Istenre, ami nem Ő. Ezt mondom úgy is, mint aki 12 évig tanított hittant iskolákban. Szerettem mondani például, hogy mi "reformátusok" a reformációban milyen csuda dolgokat tettünk, hogy leszedtünk minden mázat az évszázadok alatt ráaggatott dolgokból az egyházról. Ez lehet, hogy igaz is, de ma már javarészt nem. Teljesen mindegy melyik baráti társaságban nézek körül, a katolikustól a fundamentalista reformátusig, vagy a karizmatikusig, mindenki ráaggatja a maga elképzelését Istenre és nem nagyon érdekli, hogy Istennek erről mi az elképzelése. Úgyhogy én 40 év felett és már javarészt nagy 5 gyerkőccel a hátam mögött azon vettem észre magam, hogy ismét tanulok. Tanulom, hogy Isten milyennek lát engem és én milyennek látom Őt. Tanulom, hogy mit szeretne belőlem kihozni és mi az, amit csak ez a kor ragaszt rám elvárásként. Régi kedvenc részem volt a Bibliából "az én igám könnyű......" rész. De tulajdonképpen igen-igen kevesen értik meg ma is, hogy a keresztyénség nem egy nagy málha, aminek így-vagy úgy meg kell felelni. Hogy a terheinket mi magunk vesszük fel. Na szóval most ennyi jutott eszembe. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam Szép napot: S. Eszter" "Érdekes, ahogy ébredezgetünk... Nekem azt írta le a könyv, amit már tudok. Amit a szívem mélyén már rég tudtam-láttam-éreztem! Oda lyukadtam ki: csak TE meg én, ennyi a kapcsolatunkhoz elég! Gyakorlatilag el kellett felejtsek minden tanítást, és kezdeni elölről. Hogy Ki is Isten, ki Jézus, milyen Ő... Ki vagyok neki én... TŐLE szeretném tudni! VELE szeretek lenni. Remélem, még lesz alkalom, hogy személyesen is folytassuk... Mert azt is látom, hogy azért mégsem csak Ő meg én... Úgy alkotott minket, embereket, hogy NAGY szükségünk legyen egymásra. Hogy szeressük egymást, gyönyörködjünk egymásban, mert az jó nekünk, stb." N. Boglárka |
Olvasóink írtákKEDVES OLVASÓNK! Várjuk visszajelzésedet! Archives
December 2016
Categories |