Andre Rabe: A Biblia újratöltve - 2. rész magyar változat: Fehér Vera A Biblia, amióta csak az eszemet tudom, az életem része. Kiskoromban felolvastak belőle nekem egy képes változatból. Nem úgy hallgattam, mint a meséket: ezek a történetek igaznak tűntek a szememben, hiszen nem mindegyiknek volt jó a vége! Sőt, a keresztre feszítést őszintén megkönnyeztem. Azon kívül, hogy otthon olvastuk a Bibliát és hetente többször a templomban is, olyan iskolába jártam, ahol a Biblia felolvasása mindennapjaink része volt. Nyolcadik szülinapomon aztán fogtam minden pénzem és a városban vettem magamnak egy felnőtt Bibliát. Képek nélkül, csak betűk voltak benne! Eltökéltem magamban, hogy kiolvasom… el is jutottam Mózes első két könyvéig, a Teremtésig és a Kivonulásig. De a Léviták könyve kifoghatott rajtam, mert ott valahol elakadtam. Az elhatározásomon ez sem változtatott. Hiszen ha ebben a könyvben – ki tudja, hogyan – Isten kommunikál velünk, akkor nincs is ennél fontosabb feladat. Szerettem volna magamévá tenni mindazt, ami benne van! Később, ahogy különböző keresztény mozgalmakkal találkoztam, a Bibliához fűződő kapcsolatom méginkább kibontakozott. Az Írásokkal kapcsolatban mindig fel-felbukkant egy bizonyos eszme. Vagy legalábbis akik tanítottak belőle, mindig ezt sugalmazták. Az eszme pedig: hogy a Biblia tévedhetetlen. Valaki olyan számára, mint én, aki valósággal szerelmes a Szentírásba és valóban szentként tisztelte azt, a tévedhetetlenség elve tökéletesen elfogadható is volt. Íme a Biblia tévedhetetlensége mellett kiálló Chicagói Nyilatkozat[1]összefoglalása: „I. Isten, Aki Maga az Igazság és csak igazságot szól, azért ihlette a Szentírást, hogy általa jelentse ki Magát a bukott emberiségnek Jézus Krisztuson, mint Teremtőn és Úron, Megváltón és Bírón keresztül. A Szentírás Isten bizonyságtétele Önmagáról. II. Az emberek által az Ő Lelke felügyelete alatt írott Szentírás, mint Isten saját Igéje, tévedhetetlen isteni tekintéllyel rendelkezik minden általa érintett dologban. Úgy kell hinnünk benne, mint Isten tanításában mindenben, amit kijelent; úgy kell engedelmeskednünk neki, mint Isten parancsának mindenben, amit megkövetel; úgy kell magunkhoz ölelni, mint Isten zálogát mindenben, amit megígér. III. A Szentlélek, a Szentírás isteni Szerzője egyszerre hitelesíti azt a számunkra az Ő belső bizonyságtételével, és nyitja meg elménket a jelentésének megértéséhez. IV. A Szentírás teljesen és szó szerint Istentől adatott volta alapján hiba vagy tévedés nélküli minden tanításában, nem kevésbé abban, amit kijelent Isten tetteiről a teremtésben, a világtörténelem eseményeiről, saját irodalmi eredetéről, és mind az egyéni életekben tapasztalható, mind az Isten üdvözítő kegyelméről szóló bizonyságtételében. V. A Szentírás tekintélye elkerülhetetlenül károsodik, ha ezt a teljes isteni tévedhetetlenségét bármi módon figyelmen kívül hagyjuk, vagy a Biblia sajátjával ellentétes igazságról alkotott nézettel tesszük viszonylagossá. Az efféle elhajlások jelentős veszteséget jelentenek mind az egyénnek, mind az egyháznak." Életem egy bizonyos szakaszában ezek az állítások teljesen érthetőek és elfogadhatóak voltak. Csak az lett a bökkenő, hogy továbbra is sokat olvastam a Bibliát. A tévedhetetlenség fenti doktrínája gyakorlatilag azt állítja, hogy a Biblia tökéletes és ugyanakkora tekintéllyel bír, mint maga Isten. Mindenben, amit megerősít, tévedhetetlen: legyen az történelmi, a világegyetemmel kapcsolatos, bármilyen tudományos, erkölcsi vagy teológiai állítás. Sőt, mivel a Biblia Isten kinyilatkoztatása önmagáról, szinte nem is lehet különbséget tenni a kettő között. Érdekes megfigyelnünk, hogy a nyilatkozat egy Istenről szóló doktrínával és a kinyilatkoztatás elvével kezdődik. Ezen alapvetéseken nyugszanak a későbbi levont következtetések. Adott tehát egy keret, amin belül kéne az Írásokat olvasnunk, értelmeznünk. Magyarán, mielőtt még egyetlen betűt elolvasnánk a Bibliából, az értelmezést bizonyos határok közé szorítják az alapvetések. Nem lenne őszintébb a folyamat, ha mindenféle elfogultság és előítélet nélkül fognánk neki, és inkább azt a kérdést vetnénk fel, hogy mit mond, mit fed fel a szöveg önmagáról? Nem a tévedhetetlenség lenne az, ami elsőre szembejönne, sem pedig az, hogy a szöveg minden szava: Isten szava. Hiszen teljesen nyilvánvalóvá lenne, hogy a Biblia tele van párbeszédekkel és olyan emberek között folyó vitákkal, akik nem értenek egymással egyet. Ha ugyanazzal a hajthatatlansággal fogunk neki a szöveg olvasásának, mint ahogy más írásokat értelmezünk, világossá válik, hogy vélemények sokszínű, egymással akár ütköző palettájával van dolgunk, akár csak más ősi szöveggyűjteményekben. A következő cikkekben pontosan ezt fogjuk tehát tenni. Megvizsgáljuk a szóban forgó kéziratokat, a forrásaikat és a tartalmukat. Ha megengedjük a kéziratoknak, hogy önmagukért beszéljenek, anélkül, hogy saját doktrínáinkat húznánk előre rájuk, egy igencsak más üzenet kezd majd el kibomlani. Egy későbbi szakaszban akár újra elővehetjük és átgondolhatjuk a Biblia tévedhetetlenségéért kiálló Chicagói nyilatkozat tételeit, de úgy gondolom, hogy kezdésnek maguk az Írások egy alapvetően jobb platformot, kiindulási pontot jelentenek. A következő, 3. cikkben megvizsgáljuk a forrásszövegekkel kapcsolatos tényeket – igazán tanulságos lesz! [1] (1978) http://halado.hu/chicago.pdf http://www.refkossuthter.hu/sites/default/files/fajlok/chicagoi_nyilatkozat.pdf
0 Comments
Andre Rabe: A Biblia újratöltve - 1. rész magyar változat: Fehér Vera Épp egy afrikai szafari magazint lapozgatok. A képek lebilincselőek… Én általában kifejezetten élvezem az ilyen kiadványokat. Csakhogy a mai nap más: a lap egyáltalán nem köti le a figyelmemet. Hogy miért? Válaszom pofonegyszerű: MERT ÉPP EGY DÉL-AFRIKAI NEMZETI PARKBAN VAGYOK! Üldögélek, bámulom a távolba nyújtózkodó afrikai tájat. S amikor tőlünk csupán 50 méterre egy elefánt érkezik a víznyelőhöz, le is rakom a magazint. Az élmény kellős közepén, a papírlapok értelmüket vesztik. Sokunknak a Biblia olvasása is egy ilyen magazin lapozgatásához hasonlítható. Egzotikus helyek, életnagyságúnál sokkal nagyobb karakterek színes kavalkádja sorakozik a lapokon. A sztorik azonban könnyen fényüket veszthetik számunkra végül, ha nem látjuk meg, hogy mi közünk lenne mindehhez?! Elhatároztam hát, hogy írok egy cikksorozatot. Szeretnék bemutatni egy olyan megközelítést, amivel a Biblia-olvasás kilendít téged a megszokott mozizásból – és egyszeriben résztvevővé válsz! Olvashatjuk úgy a Bibliát, hogy bölcsességre és inspirációra vágyunk… és mindez meg is lelhető benne. De micsoda kiáltó különbség, ha egy szövegben egyszerűencsak valamit keresünk, vagy ha azt veszed észre, hogy ennek a most is hömpölygő elbeszélésnek te magad is része vagy!! …Amikor kifejezetten számítanak rád és alig várják, hogy te is megnyilvánulj e pezsgő eseménysorozatban. Számos akadálya van azonban, hogy a Bibliával kapcsolatban ilyen élményeink legyenek. Én magam is belebotlottam jó néhányba. Sőt általában nem is vettem észre, hogy épp akadályba ütközöm. Gyakran pontosan a Bibliával kapcsolatos fixa ideáink az akadályai annak, hogy megértsük a bibliai gondolatokat. Úgyhogy azt találtam ki, hogy ezt a cikksorozatot azzal kezdem, hogy elmesélek néhány hibát, amit a szent szövegek olvasása közben ejtettem. Olyan hibákat, amiket nehéz kiszúrni, mert baromi jól elrejtettem őket őszinte indítékaim és kegyesen vallásos kliséim mögé. Új cikksorozatom első részében tehát ízeire szedek és szétcincálok néhány népszerű elméletet a Bibliáról. Lehet, hogy ebben a szakaszban könnyen elfeledkezhetünk eredeti szándékunkról: hogy megtaláljuk önmagunkat is ebben az élő és hömpölygő elbeszélés-folyamban – a Bibliában. De kérlek, légy kitartó: ha velem maradsz, felépítünk egy új keretet, amelyben a bibliai szöveg olvasása és értelmezése lehetővé teszi, hogy mozizás helyett már résztvevő légy. Első szent tehenünk, melyet a vágóhídra küldünk: a Biblia tévedhetetlenségéről szóló nyilatkozat. (Megrökönyödtél? Nem gond!) Következő cikkem témája tehát ez lesz. Reményem szerint minden csütörtökön új írással jelentkezem. |
Andre Rabe:
|