Az előző fejezetben azt javasoltuk, koncentráljunk arra az üzenetre, amit Jézus hordozott. Jézus nem azért jött, hogy megváltoztassa Isten szívét és gondolatait az emberiséggel kapcsolatban. Épp ellenkezőleg. Jézus azért jött, hogy az emberiség szívét és gondolatait változtassa meg, Istennel és az emberiséggel kapcsolatban. Jézus azért jött, hogy felfedje az igazságot, Istenről és rólunk; és ezzel igazzá is tegyen bennünket – eredeti önmagunkká. Mik voltak tehát azok a történetek, amit az emberiség önmagáról és Istenről mesélt, önmagának? Hogyan születtek alaptörténeteink (arról, hogy kik vagyunk mi emberek és milyen az Isten), amiket Jézus teljesen új megvilágításba helyezett és újraértelmezett nekünk? Most ezekről a történetekről lesz szó. A bibliai zsidó nép lejegyzett ószövetségi történetei, a Bibliában például az ókori Júda és Izrael királyságának lejegyzett történetei nem véletlenszerűen és nem egy szempillantás alatt alakultak ki. Hanem évszázados folyamatok eredményeképp formálódtak, és szorosan kötődnek a zsidók történelméhez. Az ugyanebben az ókori időszakban, az Ókori Kelet országaiban született történetek túlnyomó többségét írástudó kiváltságosok jegyezték le, a kormányzó birodalmak és azok hivatalos vallási intézményei számára. Noha az ilyen írások sok témát átfedhetnek, nézőpontjuk meglehetősen korlátozott volt. Szinte kizárólag a kiváltságosak, a győztesek és az uralkodók szempontjából írták őket.
0 Comments
|
Andre Rabe: KALANDOK
|