Részlet Andre Rabe: Kalandok c. könyvéből (5. fejezet Ki vagyok én igazán?) „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” (Zsoltár 8:4-5) Származásod ismerete, valódi identitásod megértése az, ami életedet valóságossá és meggyőződésedet igazzá teszi. Igaz alapokon kell állnunk ahhoz, hogy további következtetéseink is igazak legyenek. Identitásod megértése, hogy ki vagy valójában, alapvető, mert szükségszerűen erre épül, hogy minden mást hogyan látsz. „Jézus így válaszolt nekik: ’Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek’…” (János 8:14)
Az életed bizonyos értelemben nem akkor kezdődött, amikor megszülettél, vagy amikor megfogantál. Nem is egyszerűen őseidből származol. Ha a családfádat Ádámig vezetnéd is vissza, rájönnél, hogy még mindig hiányoznak láncszemek, hogy ki vagy valójában. „Mert őbenne választott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek [tökéletesek, hibátlanok] legyünk előtte szeretetben.” (Efézus 1:4) A teremtés előtt már léteztél benne. Nehéz erre szavakat találni, de valahogy úgy mondhatjuk: megálmodott téged. Öregebb vagy, mint a dinoszauruszok! Mielőtt ez a világ formát kapott volna, már ott voltál őbenne. Ő volt az, aki meglátott téged önmagában, még a világ teremtése előtt. A Teremtő választott ki téged arra, hogy része legyél a teremtésnek, s bár így része vagy, a lényeged örökkévaló, kezdet és vég nélküli. Ha arról beszélünk, hogy mi az örökkévalóság, nem érdemes az időhöz és helyhez kötődő fogalmakat használni. A „kezdet” szónak nem sok hasznát vesszük, ha az örökkévalóságot próbáljuk megragadni. Ha mégis valamit mondanunk kell róla, talán úgy fogalmazhatunk, hogy az ember eredete Isten gondolataiból származik. Ilyen a mi örökkévaló Apánk. Mindennek az eredete az ő „Logos”-ában van – az ő logikájában, gondolatvilágában, elképzelésében, indítékaiban, vágyaiban. „Kezdetben volt az Ige (Logos) és a Logos Istennel volt és a Logos maga volt az Isten. Minden általa lett és nélküle semmi sem lett …” (1 János 1:1-3) Isten gondolatvilága, logikája tartalmasabb és időtállóbb, mint bármi, amit valaha is láttál vagy érintettél. Az anyagi valóság teljessége is, az egész univerzum Isten gondolataiban született meg. Ebben a szent pillanatban is minden létezőt az ő „szava" tart egyben. A műszaki tervrajzok példájából kiindulva, azok célja, hogy a kivitelezéshez részletes útmutatást nyújtsanak. Az építkezések alatt ehhez a kályhához lehet visszamenni, mint vonatkoztatási alaphoz, ha az építész álmait szeretnénk megvalósítani. Apánk, az Élet Szerzője, gondosan és részletekbe menően megálmodott bennünket, embereket. Ez nem azt jelenti, hogy előre eltervezett mindent veled és az életeddel kapcsolatban, de erre még visszatérünk! Mind a mai napig ez a végtelen Eredeti, (aki te vagy,) az ő vonatkoztatási pontja, mely megváltoztathatatlanul ott él őbenne. Számára ez a végtelen Eredeti jelenti azt, hogy te ki vagy. Bármi, idővel kapcsolatos esemény előtt Isten már kialakította a véleményét terólad. Mielőtt még bármit tettél volna, ami lehengerli vagy kiábrándítja őt, már úgy döntött, hogy szeretetének középpontjában leszel. Létezésed, hogy ki vagy igazán, lényeget nyert akkor, amikor Istennek először az eszébe jutottál. „De nem csak ezt az esetet lehet említeni, hanem Rebekáét is, aki olyan ígéretet kapott, ami felülírta a genetikát. Amikor Rebeka megfogant Izsáktól, ettől a különleges ősünktől, akiből csak egy van, és az ártatlan magzatok még Rebeka méhében voltak, s így nem tettek még semmi jót vagy rosszat, a kismama rendkívüli biztatást kapott. Amit Isten Rebeka esetében cselekedett, az tökéletesen megvilágítja, hogy az ő céljai nem „vagy-bejön-vagy-sem” természetűek, attól függően, hogy mi mit teszünk vagy sem. Isten elhatározása mindig érvényre jut.” (Róma 9:10-12 Az Üzenet) Hányszor fordul elő, hogy hagyjuk, hogy tapasztalataink és a velünk történtek határozzanak meg bennünket: hogy kik is vagyunk? Persze miért ne vonhatnánk le következtetéseket az élettörténetünkből? Ám az időbe zárt események tanulságai nem alkalmasak arra, hogy feltárják a te valódi énedet. Nincs elég sok, elég hatalmas, vagy elég meghatározó élmény ahhoz, hogy kiderüljön, hogy ki is vagy valójában. A kinyilatkoztatást begyűjteni nem tudod, csak ajándékként kaphatod és fogadhatod el. Apánk tudta, hogy teremtményei a visszatükrözésben bekövetkezhető torzítás, és az ebből folyó gonoszság áldozataivá válhatnak – hogy olyan események történhetnek, olyan programok kezdhetnek el futni, amelyek teljesen kifordítják az embert önmagából. Az Eredeti terv és elképzelés egy bizonyos szemszögből szinte felismerhetetlenné válik az emberben. Ugyanez az eredeti elképzelés azonban, amely még az idők kezdete előtt az örökkévalóság „dimenziójában" fogant, nem változott meg az időbe zárt eseményekkel. A Teremtő tudja, hogy az idő maga is mulandó, s így, ami kifordult és eltorzult, helyreállítható. Ha meg akarod határozni azt, hogy ki vagy: mi mentén gondolkodsz? Családod, gyermekkorod, mindaz, amit elértél? Vagy talán egy tragédia vált a téged meghatározó élménnyé? Van egy sokkal hitelesebb referencia! Ha nem találsz rá erre a vonatkoztatási pontra, akkor az események és körülmények játékszerévé válsz. De amikor felfedezed, hogy az eredeti éned forrása az ÖRÖKKÉVALÓSÁG VÉGTELEN LEHETŐSÉGE, s te ebben gyökerezel, akkor többé semmilyen időbe zárt eseménynek nem lesz hatalma arra, hogy félrevezessen téged. Az igazsággal kapcsolatos meggyőződésedet nem befolyásolhatja, hogy tapasztalataid és élményeid éppen megerősítik, vagy cáfolják azt. Ábrahám életében a fia, Izsák az isteni ígéret megerősítése volt. Ám úgy tűnik, Isten nem akarta, hogy a bizonyíték fontosabbá váljon az apa számára, mint Isten ígérete, az igazság. Te se értékeld többre a bizonyítékot, mint magát az igazságot. Önmeghatározásunk másik csapdája lehet, ha abból indulunk ki, hogy mit értünk el, vagy mit vesztettünk az életben. A büszkeség és az önsajnálat ugyanarról az önbecsapásról szólnak: eltakarják előlünk valódi értékünket. Az értéked túlszárnyal minden gazdagságot, amit elérhetsz; az értékedet megrabolni nem fogja semmi, amit elveszítettél. Legyen ez a következtetés: Több vagyok a tapasztalataim összességénél. Több vagyok, mint az életem eseményeinek összessége. Nagyobb vagyok, mint a legnagyobb csalódásom és nagyobb, mint legkiemelkedőbb eredményem. Isten, a végtelen lehetőségek teremtőjének képe és hasonmása vagyok. És a java még hátra van!
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: KALANDOK
|