Miért a szenvedés útját választja Jézus? Miért a kereszthalál? Vajon úgy látta, hogy ez az egyetlen módja az Atya Isten igazságérzetének kielégítésére (ti., mivel „a bűnös emberiség” „büntetést érdemel”)? Vagy valami módon élvezetet talált a fájdalom révén? Van-e valamilyen misztikus megváltó erő a szenvedésben? Hisz-e Jézus a megváltó erőszakban?
0 Comments
Tehát Jézus azt az utat követi, amelyről tudja, hogy egy rendkívül fájdalmas halálhoz vezet. Tudatosan vállalja, hogy ő legyen az áldozat. Jézus ezt nem azért teszi, mert örömét lelné a fájdalomban, vagy, mert az Atya ezt követelné tőle – hanem mert nekünk van szükségünk rá. Elidegenedésünk Istentől és önmagunktól csak az ördögi körből belülről oldható fel. Jézus halála után a sokaság szétszéled, a feszültség alábbhagy. Azok számára, akik Jézust követték, a keresztrefeszítés utáni néma napokat bánat tölti be. A birodalom ismét bebizonyította módszerei hatékonyságát. A legmeggyőzőbb, legelsöprőbb módon nyerte meg a vitát – az ellenzék örök elnémításával. Akit mi elárultunk és megöltünk, feltámadt, itt van közöttünk és minden bűnünket megbocsájtotta. Az üresen talált sír és a feltámadt, közöttünk járó áldozat élményének hatására – egy merőben új közösség születik. Olyan közösség, akit már nem kötöz meg a torz mimetikus visszatükröző ciklus, az áldozatképző, bűnbakképző mechanizmus – hanem akik egyenesen az áldozat szemszögéből képesek látni. Minden korábbi közösség bezárta magát a saját maga által létrehozott világába, és körmeszakadtáig védte kicsiny létezését, annak határait; áldozataira pedig mindig talált önigazolást. Ez az új közösség viszont Jézus nyitott, üres sírjára épül; a közösség nyitott és folytonosan bővül, befogadva a kitaszítottakat. Amíg ez a közösség a Jézus Krisztus halálának és feltámadásának továbbra is kibontakozó eseményeire összpontosít, mindaddig Isten határtalan jósága szüntelen meglepetésekkel szolgál számára. A végtelen lehetőségek Istenének egyik lényege a meglepetés. Részlet Andre Rabe: Kalandok Krisztusban c. könyvéből Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy Isten szeretne tebenned élni… hanem hogy ő rajtad keresztül szeretne élni, meg is nyilvánulni. A rólad szóló terve nem csak az, hogy magadban őrződ őt... hanem hogy ő kifejeződik tebenned. Hiszen Isten a világosság, és a világosság ragyog – ne csak egy rejtett, benső élet legyen ő benned. Engedd, hogy mindennapjaidban láthatóvá váljon szeretete túlcsorduljon, interakcióidban is ő tündököljön fel. Tebenned lehessen ő isteni önmaga. Hiszen ezért teremtett téged: Isten képe és hasonmása vagy, emberi formában! |
Andre Rabe: KALANDOK
|