2.1 Nem túlzás!
Sába királynőhöz eljutott Salamon király hírneve. A Salamon bölcsességéről és gazdagságáról szóló történetek olyan lenyűgözőek voltak, hogy a királynő biztos volt benne: ezek csak túlzások! Elhatározta hát, hogy saját szemével győződik meg az igazságról. Itt a történet egy részlete: „Sába királynője hallott Salamonról, és hogy a király személyét az ÚR nevével hozzák összefüggésbe. Több se kellett neki, eljött, hogy kemény kérdésekkel Salamon hírnevét próbára tegye. Meglehetősen pazar és látványos módon vonult be Jeruzsálembe: tevéi roskadásig rakva drága fűszerekkel, mérhetetlen sok arany és megfizethetetlen drágakövek. Eljött hát Salamonhoz, és beszélt neki mindazokról a dolgokról, amik a szívének fontosak: egészen megnyílt előtte. Salamon pedig megválaszolta minden keresztkérdését: semmi nem hozta zavarba. Amikor Sába királynője maga is megtapasztalta Salamon bölcsességét, saját szemével meglátta a palotát, amit épített, az ételkölteményeket, amit felszolgáltak, az udvari főemberek lenyűgöző hadát, a kifogástalan öltözetű felszolgálókat, a pompás terítékeket, és az Úr templomának lépcsőinél a gondosan kidolgozott istentiszteletet, melynél semmi áldozat nem volt túl drága, egyszerűen elállt a lélegzete. Így szólt a királyhoz: Minden igaz, az utolsó szóig! A tökéletes csiszoltságodtól és bölcsességedtől hangzatos hírneved, ami egészen az én távoli országomig eljutott, mind beigazolódott. Nem hittem volna el, ha nem látom a saját szememmel: de nem volt benne semmi túlzás! Micsoda bölcsesség és választékos kifinomultság – nagyobb a gazdagságod, mint valaha is elképzeltem! (1 Királyok 10,1-7, Az Üzenet) Jézus így idézte fel ezt a történetet önmagával kapcsolatban: „Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert a királynő eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; ámde itt nagyobb van Salamonnál!” (Máté 12,42). Ha Salamon gazdagságát és bölcsességét lehetetlen volt kimerítően leírni, vagy eltúlozni – mennyivel inkább kizárt, hogy eltúlozzuk, ami Krisztusban a miénk! Nem tudjuk túlbecsülni az ő személyét, és azt, amit tett a mi érdekünkben. Amit Isten közölt velünk Krisztusban, az nem csak egy további részlet, nem csak valami adalék volt. Nem! Krisztus Isten megvalósult szava. Isten gondolatvilága, logikája, mozgatórugói, "személyisége," a maga teljességében mutatkozott meg, amikor az Ige (a logosz) Jézusban testet öltött. Már túl sokat láttam olyan – egyébként jóhiszemű – hívőket, akik folyamatosan egy új kijelentésre, egy új irányzatra, egy új próféciára várnak; akiket össze-vissza dobál a „kinyilatkoztatásnak” minden egyes szele. Ám amit Krisztusban megtalálunk, az nem valami divatos mai dolog. Épp ellenkezőleg: Isten gondolatvilágának ősi, eredendő forrása! Pál így fogalmazta ezt meg az első korinthusi levélben: „Természetesen sok bölcsességünk van, melyet megoszthatunk… de ez nem népszerű bölcsesség, nem jól menő szakértők divatos bölcsessége, ami egy év múlva már el is avult… Nem a legújabb üzenet, sőt inkább a legrégebbi: amit Isten - hamarabb, mint hogy egyáltalán megjelentünk volna a föld színén – elhatározott: akin keresztül kihozza belőlünk az ő legjavát.” (1Kor 2,6-7 Az Üzenet ) Lehet, hogy mindez nekünk tényleg egy új meglátás és üdítően frissnek hat. De ettől még Isten nem azon töri a fejét, hogy mára épp mi újat mondjon – mindent, amit el akart mondani, elmondta már, napfény-tisztán és érthetően Jézus Krisztusban. Ébredjünk rá erre! „Ha Jézus az Isten megvalósult szavának a csúcsa, a fényesen zengő crescendo, akkor nem teheted meg, hogy udvariasan megszakítod ezt a beszélgetést és odébbállsz.” (Zsidók 12, 25 alapján) „Tedd magadévá Jézus vezetését! Ő számodra az élettel teljes élet mintája, forrása, hivatkozási pontja. Őbenne a tegnapot megerősíti a ma, és benne a ma tükrözi a holnapot. Amit Isten Krisztusban mond nekünk, az épp úgy helyt áll és időszerű ma, mint a prófétai múltban vagy majd a jövőben! (Zsidók 13:8, Tükör Biblia)
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: KALANDOK
|