Mi teszi szükségessé a keresztet? Vagy talán pontosabb, ha úgy kérdezzük: mi teszi szükségszerűvé a keresztet?? Ha Isten nem lelte örömét a kereszt erőszakosságában, és nem is követelte meg azt, hogy a megtorlás igényét kielégítse, akkor mi tette szükségessé a keresztet? Szeretném összefoglalni e brutális halál négy, egymással összefonódó okát: Egy: Jézus saját szavaival élve, élete célja nem a halál, hanem a feltámadás volt! „Jézus elkezdte megmutatni tanítványainak, hogy el kell mennie Jeruzsálembe, és sok mindent el kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell halnia, és harmadnap feltámadnia." (Máté 16:21) „és megölik őt, és harmadnapon feltámad” (Máté 17:23 ESV). Jézus a végső megváltó küldetését nem áldozati halálként, hanem feltámadott életként értelmezte. Ezért a feltámadás az, ami szükségessé teszi a halálát. Meg kellett halnia, mert arra rendeltetett, hogy a feltámadott élettel legyőzze a halált. Kettő: Ahogy az előző részben láttuk, szükséges volt, hogy a legmélyebb mértékben azonosuljon az emberrel, mert csak az válik megmentetté, amivel ő azonosul; és csak az gyógyul meg, ami ő maga is. Azáltal gyógyít meg bennünket, hogy vállalja, hogy megsebesítsék. Mint ilyen, a legszörnyűbb állapotunkban, a legreménytelenebb állapotunkban, a legmélyebb félelmünkben és zűrzavarunkban kellett a mi bőrünkbe bújnia. Azért, mert ő lett mindaz, amik mi vagyunk, hogy mi mindaz lehessünk, ami ő… ami elvezet minket a következő okhoz. Harmadszor: Ő mindnyájunkká válik, hogy az általa elért győzelem ne a Mindenható Isten győzelme legyen egy gonosz főellenség felett. Hanem mint teljesen ember, a mi nevünkben néz szembe az emberi félelmünkkel, és legyőzi azt. A minket büntetésként halállal fenyegető Isten képét egy olyan Isten képe dönti meg, aki inkább velünk együtt szenved, mint hogy szenvedést okozzon nekünk. Ha csak Istentől érdemes félni, és tőle nem kell félnünk, akkor semmitől sem érdemes félni. Következésképpen megszabadítja mindazokat, akik a haláltól való félelem miatt élethosszig tartó rabszolgaságban éltek. (Zsidókhoz írt levél 2:15) A legalapvetőbb félelmet, az emberi elégtelenségérzetet, amely Ádámot és Évát arra késztette, hogy Isten hasonlatosságának eléréséért kapkodjanak, Jézus ragyogóan lesből csalja tőrbe: aki Isten alakjában lévén, nem tartotta megragadandó (megszerzendő, zsákmányul ejtendő) dolognak az Istennel való egyenlőséget, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltve, emberek hasonlatosságára születve (Filippi 2:6-7). Teljesen emberi formát vett fel és teljesen megelégszik emberi mivoltával. Ez a létállapot, létezésmód nem hagyja benne a hiány vagy az üresség érzését, hanem Jézus megmutatja, hogy Isten egész teljessége otthon van az emberi testben (Kol 2:8-10). A teljességnek ez az érzése, ez a mély meggyőződés, hogy Isten megelégszik a mi ember-ségünkkel, emberi mivoltunkkal, adja Jézusnak az erőt, hogy ne hajoljon meg a félelem előtt, ne fogadja el a tömeg nyomását, hanem legyen bátorsága egyszerűen embernek lenni szégyenérzet nélkül... még a legmegalázóbb halállal szemben is. Negyedszer: A vak dühben született meg az egy-áldozat mechanizmusa. A valaki-miközülünk meggyilkolásának brutalitása lett az az áldozati rendszer, amellyel az erőszakot a közösségek kontroll alatt tartották. Az ezekből az áldozati rituálékból született vallások, a belőlük kinőtt mítoszok, a társadalmak, amelyeket a szent erőszakra építettünk, és a bosszúálló istenképek, amelyeket az áldozathozatal eseménye által tápláltunk, a bűnbak feláldozását az egyetlen releváns eseménnyé tették, amellyel ez az emberi bölcsesség felforgatható, megkérdőjelezhető. A szisztematikus erőszak megtöréséhez a kereszt kellett, mert a kereszt a hatalmaskodás végső jele volt, egy olyan rendszer szimbóluma, amely a fennálló társadalmi rend megőrzésére való törekvésében maga alá gyűri és nem ismeri el az egyén értékét. Tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a keresztre szükségünk volt. Nekünk volt szükségünk rá, hogy felnyissa a szemünket, leleplezze a gonoszt, és felfedje azt az Abbát, aki teljesen, tökéletesen elfogad minket. Isten számára csak annyiban volt szükséges a kereszt, hogy mi magunk észhez térjünk. Hogy megmentsen minket a saját erőszakosságunktól, hajlandó volt elviselni a keresztet; hogy megmentsen minket a halálfélelemtől, szembenézett a halállal miértünk; a helyreállított kapcsolat öröméért elviselte a keresztet annak minden szégyenével együtt. KÉRDÉS Sokan közülünk azzal a gondolatkörrel nőttünk fel, hogy a kereszt erőszakosságára azért volt szükség, hogy Isten haragját kielégítse. Azzal, amit most tanultunk, hogyan fogalmaznád meg a kereszt szükségességét? Videó: részlet a Mimesis Academy nemzetközi mentor közösség beszélgetéséből. Házigazda: Andre & Mary-Anne Rabe. Téma: Erőszak és megváltás - a kereszt szükségszerűsége (2023.07.02.)
JEGYZETEK A VIDEÓHOZ: Andre Rabe: Ma bemutatok a közismert helyett egy másik evangélium-értelmezést. A közismert evangélium-értelmezés egy büntető-igazságos Istenképen alapul. DE az egy hamis diagnózis, hogy az az emberiség problémája, hogy Isten haragszik és Isten kiengeszteléséhez büntetésre vagy áldozatra, vérre lenne szüksége. A büntető igazságosság ezen doktrínája a középkorban alakult ki. Canterbury Szent Anzelm (XI. sz) a bűnt Isten ellen elkövetett bűnként, saját középkori társadalmában értelmezte. Ezen értelmezés szerint a büntetést, amit az emberiség érdemelt, a Fiú szenvedte el. A Fiú azért szenvedett és halt meg, hogy az emberiség megmenekülhessen Isten igazságos ítélete alól, ami a halál. De miféle megbocsátás, miféle kegyelem az, ami teljes fizetséget követel? Nem gondolom, hogy Istennek szüksége lenne „megelégíttetésre” vagy hogy Istenben jelen lenne a bosszú igénye. Nem volt a keresztben semmi, amire Istennek szüksége lett volna, hogy megbocsásson. A 2. alternatíva szerint Istennek nem volt szüksége vérre és erőszakra. Akkor viszont mi az igazi probléma? A probléma az, hogy nem látod, hogy ki vagy te valójában és hogyan kötődsz Istenhez és a többi emberhez. A bűn neked és másnak okoz kárt. A bűn téged és másokat bántalmaz. Nem látjuk, hogy mi magunk vagyunk erőszakosak. Ezért festettünk magunknak egy olyan Istent, aki igazolja az erőszakunkat. Szükségünk van egy olyan ideológiára, hogy a mi erőszakunk, az jogos. Így és ezért építettünk magunknak egy olyan Istenképet, aki szerint van jogos erőszak. A helyes diagnózis része az is, hogy minden ember egyformán értékes. A bűn az, hogy nem tudjuk, kik vagyunk mi emberiség. A keresztben is meglátjuk bűnbakjaink feláldozásának valódi okát. Mit jelent elveszettnek lenni? A közismert értelmezés szerint: elveszett vagy = pokolra jutsz. A közismert értelmezés szerint a megváltottság = Isten nem fog engem büntetni. DE a második értelmezés szerint az elveszettség = ahogyan magamat és mindenkit látok, az kárt okoz. Nem élem meg értékességemet, az engem megillető, Istentől kapott Életemet. A második értelmezés szerint a megváltottság = megváltozott értelmemmel végre megélem mindazt, ami mindig is az enyém volt, AKI MINDIG IS VOLTAM. Felismerem, hogy Isten mindig is mellettem volt, bennem volt, velem volt, értem volt. Isten sosem volt ellenem. Az evangélium felismerésre juttat a vakságunkból. Kiléphetünk abból az ördögi körből, amikor egy alacsonyabb szintű létezésmódban voltunk jelen, mint Isten eredeti vágya. Miért volt szükséges a kereszt? Miért volt a kereszt szükségszerű? A kereszt jelentése: nem Isten az, aki büntetést követel. Hanem mi. AMIKOR JÉZUS LETT A MI BŰNBAKUNKKÁ, AKKOR NEM ISTEN AKARATÁNAK TETTÜNK ELEGET, HANEM A VÁDASKODÁS ÖRDÖGI KÖRÉBEN VETTÜNK RÉSZT. Kérdés a résztvevőkhöz: Milyen transzformációt hoztak az életünkben ezek a felismerések? A résztvevők válaszai: - Nincs két emberiség. - Új fénybe került a bűn és a bűnös ember. - A bűnre, vádaskodás és kárhoztatás helyett a megbocsátás, a feltétel nélküli szeretet hoz helyreállást. Isten jósága az, ami áttranszformál bennünket is. - Szabadok lehetünk a félelmeinktől. Szabadon szerethetünk minden embert. Kapcsolódni tudunk olyanokhoz, akik különböznek mi tőlünk.
0 Comments
szerző: Francois du Toit Facebook bejegyzése nyomán: Fehér Vera Biztos te is megtapasztaltad már, hogy ugyanazon események, szavak, mondatok egészen mást jelenthetnek neked, mint másnak. Így van a Bibliával is. Hiába ugyazokat a „görög” szavakat olvassuk, más jelentéssel bír számunkra. Ez egészen elképesztő különbségekhez vezethet a fordításban! Erre hozok ma két példát: ugyanazt az igerészt két fordításban. A különbség abból adódik, hogy mit hisz a fordító. Egy büntető Istent lát? Egy megtorló, megtorlóan igazságos Istent lát? Vagy egy olyan Istent, akit az hajt, hogy éld meg, tapasztald meg Fiúságodat… aki nem büntet, hanem helyreállítja a hitedet önmagadról.
Talán te is látod, hogy van annál sokkal jobb, mint amikor a hited meggátol abban, hogy megtapasztald saját „Fiúságodat”: hogy Abba Atyád képe és hasonmása vagy és mindene a tiéd is! Talán látod, hogy van annál sokkal jobb, mint amikor a hited meggátol abban, hogy megtapasztald a valóságot úgy, ahogy van. Választásod támogatására hozom ezt a blogbejegyzést. Milyen érdekes: ugyanaz az igerész két fordításban egymástól teljesen eltérő jelentést mutat…! Olvasási idő: 3 perc. ANDRE RABE: Ne kívánd felebarátod fenekét… és semmit, ami a felebarátodé! c. videójának összefoglalása Tolmácsol és a magyar változatot készítette: Fehér Vera Az eredeti Andre Rabe videó angolul: https://youtu.be/xBiURTMTZFU Tegnap este egy asztal köré ültünk a barátainkkal, hogy egy egyszerű, kenyérből és borból álló étkezésen osztoztunk. Felidézve azt a másik tizenkét barátot, akik Jézussal az utolsó vacsora asztala köré gyűltek. Annyi szépség van az úrvacsora-közösségben. Amikor lakomát ülünk az általa közvetített üzeneten, az a valóságunk részévé válik.
Készen áll az adventi koszorúd? Tervezed, hogy minden adventi vasárnapon meggyújtasz egy-egy újabb gyertyát rajta? Ha igen, szívesen elmesélem, mi hogyan szoktuk ezt csinálni – használd mindazt, ami ebből megtetszik. Az adventi koszorú történetéről, a gyertyák színeiről, jelentésükről számtalan változat ismert – ezt itt az én verzióm, ami nem hagyományos, „de a miénk". A legnagyobb ajándékodat talán még nem találtad meg...? Ebben az ünnepi időszakban két, egymással ellentétes érzésünk is felerősödhet. Egyrészt az öröm – másik részről a magány érzése (a kettő akár egyszerre is). Sokan ilyenkor “hazamegyünk”: felkeressük rokonainkat, összejövünk a barátokkal egy kis eszem-iszomra, közös jókedvre, kikapcsolódásra. Másokban inkább az egyedüllétünk érzése fokozódik. Lehet, hogy épp családokat, barátokat együtt látni: ez nagyítja ki, hogy mi meg valahogy egyedül maradtunk. Juthatunk-e egységre közös ellenségkép nélkül?Olyan elnökválasztási kampányon vagyunk túl, melynél gyűlöletkeltőbbet még nem produkált az amerikai történelem. Úgyhogy az sem meglepő, hogy az USA-ban növekszik a belső feszültség, tovább forrongnak az indulatok. A nemzet egységére való felhívás, melyre különben számíthattunk, egyelőre süket fülekre talál. |
Andre Rabe blogjaAndre dél-afrikai szerző és előadó, a Mimesis Academy alapítója. Forrás: http://alwaysloved.net/
|