Meg sem moccan. Nem növekszik, még csak nem is lélegzik. Semmi életre utaló jelet nem látok. Mégis, ebben a színleg élettelen urnában az élet egyik legnagyobb csodája szunnyad: a genetikai kód, az isteni logika, amely képes felszabadítani egy majd' kirobbanó életet. Egész erdőt hordozhat ez a kis magocska. Ahogy mondani szokás, „Megszámlálhatod egy alma magjait, de vajon megszámlálhatod-e a magban meglévő almákat?” A magban megvan az egész almafa! És megvannak azok almafái is. Csak annyi kell, hogy álmából felébredjen.
A magvak szunnyadó állapota más és más formát ölt. Abban is különböznek, hogy éppen mi töri meg bennük ezt a nyugalmat. Egyes magok a nedvesség hatására csíráznak ki; mások fényre; megint mások egyszerre több inger együttes hatására. Olvastam valahol olyan magvakról, amiket ókori egyiptomi sírokban találtak. A fáraóval együtt eltemetett gabonát találták meg évezredekkel később. Amikor néhányat elültettek a gabonából, azok kicsíráztak! A sírbatétel sem tudta legyőzni a magvakba rejtett életet! Hasonló vagy te is ahhoz a bizonyos maghoz, melyben megvan az egész almafa! Csak annyi kell, hogy a kiteljesedésed valósággá váljon, hogy álmodból felébredj. Az ember Istentől származik, az isteni "mag" ott van benned. Még ha szunnyad is, Isten magva, logikája, teljessége, ez a genetikai kódrendszer, benne rejlik az emberben. Péter apostol beszélt arról a tényről, hogy nem megromló magból születtünk, hanem olyanból, ami nem tud megromlani: Isten élő és örökre megmaradó „SZAVÁBÓL” (1Pét 1:23). Romlásra képtelen mag – gondolj csak bele. Ez a mag elszakadhatott a fától, melyből származik, talán el is taposták… mégsem lehetséges, hogy megromoljon! Az élet logikája, mely létrehozta őt, érintetlen maradt – és ezért bizonyos körülmények között kicsírázhat. Vannak például hívószavak, melyek hordozzák azt a környezetet, aminek hatására az emberben lévő szellemi mag kihajthat. A kihajtott mag pedig feltámadt életet terem. Lehet, hogy látszólag nincs is jelen semmiféle érdeklődés Isten iránt. Lehet, hogy évek óta a szellemi szunnyadás állapotában vagy. Mégis, amikor az élet szavai belépnek... a sír, melyben az a bizonyos mag létezik, anyaméhhé alakul át: ahol kibontakozik az isteni élet. Szokás az „ördög fiairól”, meg „Isten fiairól” beszélni, mintha Isten és a gonoszság ugyanúgy teremtők lennének. Ám csak egyetlen Teremtő van. Egy az istene és édesapja mindannyiunknak (Efézus 4:6). A megelőző fejezetben Pál így ír: „Meghajtom térdemet Jézus Krisztus atyja előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön”. Az egyetlen, ami gonosz szellemiségből valaha is született: a ferdítések és hazugságok. Az emberiség évezredeken keresztül bedőlt egy hazug gondolkodásmódnak – megadta magát egy tőle idegen apaképnek, amit a környezetétől vett át, vagy épp önmagának alkotott. Ezzel tulajdonképpen idegen személyazonosságot vállalt. De attól, hogy elfogadunk egy hazugságot, még nem változik meg az igazság arról, hogy kitől származunk! Az elferdített igazság, a hazugság nem válik teremtőnkké. Csak ebben az összefüggésben mondta Jézus: „atyátoktól az ördögtől vagytok”, utalva fals gondolkodásmódjukra és ebből származó cselekedeteikre. Már következő mondatában Jézus pontosan nevén nevezi a gonoszságot: „a hazugság atyja”. Nagyon szeretem, ahogy az Üzenet című bibliafordítás fogalmaz a János 1:12-ben Jézusról és a Teremtőről: „De mindazok, akik akarják őt, Akik hiszik, hogy valóban az, akinek mondja magát, És akik megteszik, amit ő mond, Azok igazi önmaguk lettek Általa, Kibontotta Isten-gyermeki valójukat.” „Mert ha vannak is úgynevezett istenek égen vagy földön, (…) de számunkra csak egy Isten van, akiből MINDEN származik; és mi érte létezünk; és egy az Úr, Jézus Krisztus, aki által minden lett, és rajta keresztül vagyunk mi.” (1 Kor 8:5-6 Az Üzenet c. angol Biblia ford. ) „Mert bizony Te vagy a mi édesapánk, még ha Ábrahám nem is ismer bennünket, és Jákob sem ismer el; Te, ó Urunk, mégis te vagy a mi édesapánk…” (Ézs. 63:16 Az Üzenet c. angol Biblia ford.) Az Emberfiában Isten megőrizte az Élet tiszta kódját – az emberről alkotott eredeti elgondolását és tervét. „B-terv” soha nem készült, melyben egy szűkösebb lehetőségek között mozgó, kevésbé nagyszerű ember, vagy egy szegényesebb kapcsolat szerepelne. Az Emberfia volt és maradt a kiindulópontja, célja és mértéke az embernek: „hogy kibontakozzon valódi érettségünk (személyünk teljessége, amely nem kevesebb, mint magának Krisztusnak tökéletessége, mint alapmérce), Krisztus ép és hiánytalan alkata; maradéktalan bőség és a teljességünk, mely benne található” (Efézus 4:13 Bővített fordítás). Amikor az Ige (Isten beszéde) Jézusban is testté lett, testet öltött: Isten ősi szava – az „A-terv” – ismételten megnyilatkozott tökéletes teljességben. Elkezdődött a nagy felébredés. Megtört a tudatlanság miatti szunnyadás. A maga teljességében láthatóvá lett Isten eredeti szándéka. Következő rész>> Tartalomjegyzék Facebook Weboldal
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: KALANDOK
|