A házasság lényege, hogy bensőségesen együtt lehessünk és örömünket leljük egymásban. A gyanakvás és távolságtartás a házasság e lényegi célját ássák alá. Lehetetlen, hogy ha a szerelmes spontaneitást és szabadságot elvárások, formaságok, külsőségek és előírások váltják fel, mégis megmaradjon a kapcsolat korábbi minősége.
Most képzeljük el, hogy férj és feleség csúnyán összevesztek. Valamint, tényleg csak a példa kedvéért, tegyük fel, hogy mindez a feleség hibája! A férj azon van, hogy beszéljék meg a dolgokat, de az egész helyzet olyan kényes és kiélezett, hogy a feleség képtelen bármi további konfrontációra. Hallgatásba és távolságtartásba menekül. Az elkövetkező napokban és hetekben a helyzet csak egyre romlik, és végül különköltöznek. A férj látja, hogy felesége mind lejjebb csúszik, és elhatalmasodik a nőn a depresszió. A feleség azonban továbbra sem hajlandó szemtől szembe átbeszélni a problémát. Ugyanakkor a férj rendületlenül, tiszta szívéből szereti feleségét, és hisz abban, hogy házasságuk helyreállítható.[1] Így arra szánja el magát, hogy egy köztes, időleges, és nagyon gyakorlatias egyezséget kössön. Azért, hogy megvédje a nőt az anyagi lecsúszástól és a teljes kétségbeeséstől, felvállalja, hogy minden téren gondoskodik róla, amennyiben a feleség betart néhány egyszerű és teljességgel jogos szabályt. Például: maradjon hűséges a férjéhez, nem tarthat szeretőket! Ez tényleg érthető, elfogadható. Ehhez hasonlóan megállapodnak még néhány dologban, mint például, hogy a feleség rendben tartja a házat, amit a férj neki adott. Az intézkedéseknek és megállapodásoknak egyetlen rendeltetése van: hogy megvilágítsák, a férj hisz abban, hogy a kapcsolat megmenthető. Szó sincs arról, hogy a szabályok a régi, bensőséges kapcsolatot helyettesíthetnék. Csak azért állították fel őket, hogy időlegesen gondoskodjanak a feleségről és megvédjék őt, míg helyre nem áll a korábbi harmónia. Nyilván ez az új helyzet nyomába sem ér a spontán és meghitt együttléteknek, amit annak idején annyira élveztek. De valami szörnyűséges dolog kezd történni a megállapodás keretei között: az egyezmény arra is használható, hogy tulajdonképpen legitimizálja, érvényt adjon a köztük lévő távolságnak! Az elválasztottság, amit le kellene győzni, lehetőséget talál magának ebben az időleges megállapodásban, hogy a jogszerűség szerepében tetszelegjen. Ez az új szabály-rendszer a távolságot jogosnak tüntetheti fel! Ettől fogva a feleség, ahelyett, hogy a probléma gyökerére igyekezne megoldást találni, inkább kezd elbújni amögé, hogy lám, ő betartja az előírásokat, így tehát jogosult az ellátásra. Tulajdonképpen nagyon is kényelmesnek találja ezt az új törvényes rendet, hiszen többet nem is kell a férjével személyesen találkoznia. Igazoltan, bizonyíthatóan törvénytisztelőnek tekinti magát. Ha esetleg meg is szeg néhány szabályt, akkor tesz róla, hogy valahogy helyrehozza a szituációt, méghozzá anélkül, hogy a férjjel érintkeznie kellene. A szíve még inkább megkeményedik! A MÓZESI TÖRVÉNY CSAK EGY IDŐSZAKRA SZÓL Szó sem volt arról, hogy a parancsolatok hoznák rendbe a kapcsolatot Isten és az ember között. A Törvény csak egy időleges egyezmény volt.[2] Egy módja volt annak, hogy kifejezze Isten szívét – Ő hitt abban, hogy a kapcsolat helyreállítható. De nem a megállapodáson keresztül akarta azt helyrehozni. A Törvény, a parancsolatok abban az összefüggésben születtek, hogy az emberiség már a teljes nyomorban és káoszban élt. Csak ebben a viszonylatban volt Istennek egy köztes, jóságos megoldása arra, hogy addig is óvja az embert, és gondoskodjon róla. Krisztus betöltötte a törvényt, érvényt szerzett neki és egyben el is távolította,[3] hiszen Ő helyreállította az együttlét korábbi, eredeti bensőségességét és szabadságát. AZ ÓSZÖVETSÉGI TÖRVÉNY NEM OLDJA FEL AZ IGAZI ELLENTÉTEKET A törvény soha nem tudott megbirkózni a bűnnel. Soha nem tudta legyőzni, felszámolni, megsemmisíteni azt.[4] Sőt, a törvényes felállásban éppen felerősödtek az ellentétek. A bűn – a távolság és egymástól elválasztottság, melyeket a megromlott kapcsolat szült – lehetőséget, életteret talált magának ebben a törvényes rendszerben. A távolságtartás a Törvényben érvényesnek tüntethette fel magát! Az ember pedig, ahelyett, hogy hálás szívvel fogadta volna Isten gondoskodását, inkább kihasználja a törvényt, hogy saját jogszerűségének tudatában tetszelegjen. Mivel rossz srófra járt az ember gondolkozása, Isten jóságos szavát/törvényét/parancsolatát kicsavarta – mintha az egy vallásos szabálygyűjtemény lenne. A törvény nyomán az ember szíve csak még inkább megkeményedett. Az ember arra használta a Törvényt, hogy külsőségekben engedelmességet mutasson, belső átformálódás nélkül. A bűn felerősödik a parancsolatok által! Csak abban az összefüggésben adatott az ószövetségi Törvény, hogy az emberiség elvált, elfordult Istentől. Már nem volt közöttük meg a meghitt, bizalommal teljes kapcsolat. A parancsolatok önmagukban, amiket Isten az ember védelme céljából adott, jók. Azonban megszültek egy olyan környezetet, amiben a bűn megerősíthette önmagát a látszólag törvényes távolságtartásban, amit maguk a parancsolatok tartottak fenn. Pál így fogalmazott: „A bűn azonban felhasznált valamit, ami egyébként jó, hogy megöljön engem. Ez azért történt, hogy tisztán megláthassam a bűn valódi természetét. A parancs arra volt jó, hogy lássam: mennyire gonosz dolog a bűn!” Róm. 7:13 (Egyszerű ford.) A bűn kárhoztató hangja épp felerősödik Isten Törvényében, amely folyamatosan visszaigazolja, hogy mily képtelen is az ember, hogy következetesen Isten mércéje szerint éljen. [1] Ézs. 49:15-16 [2] Gal 4:1-7 [3] Róm 3:21 [4] Róm 8:3 Elmélkedés: ”Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk. De amikor eljött a megfelelő idő, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. A Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élő embereket, és így bennünket Isten a maga fiaivá [vissza]fogadhasson.” Gal. 4:3-5 (Egyszerű ford. 2006.) Megerősítés: Isten gyermekeként, jogos örökségem szabadságában élek: spontán, szoros, bensőséges és határtalan szeretetközösségben Istennel. Beszélgetés:
Házi feladat: Rövid fogalmazásban írd le, honnan tudhatjuk, hogy a Törvény csak egy bizonyos időszakra szólt. Tegyél említést arról is, hogy mi az, amit az ószövetségi Törvény nem ért el.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |