Jézus személyében tökéletesen láthatóvá lett, hogy Velünk az Isten.[1] Isten velünk van a mi emberi létünk kuszaságában és csatáiban, beleértve a szenvedést is. Ő az, aki jobban megért téged, mint te önmagadat. Hiszen nem távolról figyel. Megéli mindazt, amit te megélsz. Tudja, amikor leülsz vagy felállsz, ismeri a gondolataidat, mielőtt még kigondolnád azokat. Még szádon sincs a szó, Ő pontosan tudja és érti. Bensőségesen ismeri életed minden részletét.
Jézusban a Mindenható, Mindentudó, Mindenütt Jelenlevő Isten önszántából leteszi isteni privilégiumait. Ahelyett, hogy élne ezekkel a kiváltságokkal, aláveti magát a mi emberi létünk bizonytalanságának, korlátainak, emberi testünk adottságainak – egy ember lesz. Mindenben azonosul velünk. Mindezt pedig úgy teszi, hogy közben nem szűnik meg Isten lenni! A mi emberi létünkkel való azonosulásának csúcspontja: a kereszthalál. A kereszten a halhatatlan Isten – meghal. A kereszten az Isten átéli azt, amikor úgy érezzük: elhagyott bennünket az Isten. Jézus, azonosulva bukott emberi gondolkodásmódunkkal, részt vesz kételyeinkben, és a mi kétségbeesésünkkel együtt kiáltja a kereszten: „Én Istenem, én Istenem! Miért? Elhagytál engem?” Megingathatatlan hitét mutatja, hogy nem tart a mi hitetlenségünktől és kétségeinktől. Ellenkezőleg, azokat teljesen magára vállalja – és helyettünk kiált. Majd azzal folytatja, hogy maga válaszolja meg a kétségbeesett kérdést – azáltal, hogy inkább alászáll veled a pokolba is, mintsem hogy elhagyjon téged. Alászáll a legmélyebb elkeseredésbe és reményvesztettségbe: egyenesen a gonosz birodalmába – és megmutatja, hogy Isten mindig jelen van! „Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.” Zsolt 22:25 (MBT) „Mert Isten értünk azonosította a bűnnel Jézust, pedig ő nem követett el semmi bűnt. Azért tette ezt, hogy mi viszont Krisztus által [szó szerint: Krisztusban] elfogadhatóvá váljunk Isten számára [szó szerint: Isten igazsága legyünk Őbenne].” 2Kor 5:21 (Egyszerű ford. 2003) Jézus minden tekintetben azonosult velünk: bűnné lett értünk, pedig ő nem követett el sohasem bűnt. És ugyanolyan módon, ahogy bűnné lett értünk azért, hogy mi Őbenne Isten igazságossága [igaz volta!] legyünk, ugyanígy: Ő teljességgel megélte a mi hitetlenségünket, magára vette (elvette) kételkedésünket – hogy ezáltal mi is részesévé váljunk az Ő hitének! Jézus nem úgy oldotta meg a problémáinkat, hogy jó messziről suhintott volna egyet a varázspálcával. Nem is csak egy jogi kijelentést tett, absztrakt szinten. Épp ellenkezőleg, a kereszthalállal a konfliktus kellős közepébe lépett, az ellentmondások birodalmába, a mi poklunkba. Ott találkozott a halállal – meghalt. Majd győzött! Megváltásunk Jézusban: ez egyben Jézus velünk való tökéletes azonosulása. Egy korai egyházatya ezt így fogalmazta meg: „Amit nem vállal fel senki, amivel senki nem azonosul – az nem gyógyul meg, nem áll helyre. De mindaz, amivé Ő lett [Jézus tökéletesen azonosult velünk] – mindaz elnyerte a megváltást!” Sérthetetlen békességét Jézus azzal demonstrálja, hogy nem kerüli el a mi problémáinkat, hanem egészen közel jön és átöleli az egész emberiséget. Magát az emberiséggel Eggyé (tökéletesen azonossá) teszi, beleértve gondjainkat és mindenféle ügyünket – és békességét nem veszti el. Ismer és jobban megért téged, mi te magadat. A mélységekig ismeri életed minden részletét… és szeret téged. Nem zárkózott és nem naivan tudatlan. A megtestesülésben Isten emberré lett, Eggyé velünk. Ezzel egyértelműen demonstrálja, hogy Ő egy veled a te emberi létedben, beleértve az összes ellentmondást és kihívást… és felemel téged, megvált téged, a békéjét hozza neked – függetlenül a körülményeidtől. A megtestesülésben megvilágítja azt is, mennyire erőteljes az ő Élete. De nem azzal, hogy elkerülné a halált, hanem azzal, hogy felvállalja: a halál lényegébe lép bele. Majd, az elképzelhető legellentmondásosabb helyzet kellős közepén – kirobban a feltámadott Élet! [1] A fordító megj.: A fejezet eredeti címe: „At-One-Ment”. Az angol szójáték egyszerre utal [1] A megváltásra, helyreállításra (héberül „kippur”): lásd a megváltásról a 17. fejezetben a 2. képről elmondottakat és [2] Jézus „velünk való tökéletes azonosulásá”-ra, életünk minden területén – beleértve az emberi szenvedést és halált. Elmélkedés: „Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.” Zsolt 22:25 (MBT) Megerősítés: Soha nem vagyok egyedül. Isten úgy határozza meg önmagát, hogy „Velünk van” – velem van! Beszélgetés
Házi feladat: Röviden írj arról, milyen mértékben vált Isten eggyé veled, még ha teljesen el is idegenedtél Tőle?
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |