"Jézus Krisztusban, mi emberek azzal szembesülünk, mennyire valóságos a mi megváltottságunk.[1] Jézus üzenete nem kevesebb, mint egyenesen az, hogy mi Isten szerint az ember helyzete – az igazság, ahogy Ő látja. Amit Krisztus bevégzett, az nem egy lehetséges valóság, vagy egy teológiai valóság, vagy csak egy jogilag tekinthető valóság, hanem egyszerűen: az a Valóság! Ő a végső kiábrázolása annak, hogy mi a helyzet Istennel,[2] és egyben annak is, hogy mi az igazi helyzet az emberrel. Amit Krisztus bevégzett, az nem kevesebb, mint Isten és az ember megbékéltetése. Ott voltál Krisztusban, az Ő halálában, feltámadásában és mennybemenetelében. Krisztusban szembesülsz azzal, hogy tényleg megváltott vagy! Amikor az Ige testté lett, amikor Isten emberré lett, amikor a Teremtő része lett a teremtésének, akkor Isten elválaszthatatlanul "találkozott velünk" és odakötözte magát hozzánk. Létezésünk megváltozott ezzel a tettel! Nem gondolhatunk önmagunkra ennek az eseménynek a figyelmen kívül hagyásával. Nem gondolhatunk Istenre sem annak a figyelmen kívül hagyásával, hogy Isten, saját kezdeményezésére eggyé vált az emberrel. Halála a mi halálunk volt. Bűntudatunkkal és vétkeinkkel megtörtént a legeslegvégső leszámolás: végrehajtották rajtunk a felmentő ítéletet, amikor Krisztussal együtt mi is meghaltunk. A bűn és az ember közötti összefonódás szálai elszakadtak az Ő halálában, és egy új, (ismét) tiszta lap a miénk. Minden minket érő vád alól kiváltottak, minden, egyébként jogos adósságunkat az utolsó fillérig elengedték. A múlt, minden bűntudatával és tökéletlenségével, felemésztődött abban a halálban! Krisztussal együtt mi is feltámadtunk. Teremtőnk helyreállított minket azokká a férfiakká és nőkké, akiknek megálmodott bennünket a kezdet kezdetén – tiszta és szeplőtelen társaivá. Szabadok vagyunk arra, hogy önmagunk legyünk, összeütközések és ellentmondások nélkül! Az Ő feltámadásában helyreállított bennünket is, és belehelyezett az Isteni valóságba – a világosság birodalmába. Maga az idő is részévé vált a megváltásnak, mivel Isten és az ember szemtől szembe találkozik, együtt van a feltámadott Jézus Krisztusban. Ő már mindörökké a jelenvaló – és ez az én létezésem új valósága is. Nem csak az Ő halálában és feltámadásában váltunk eggyé Istennel, de vele együtt felemeltettünk a mennyekbe is. A mennybemenetel az ember dicsőséges felemeltetése arra a helyre és viszonyba, melyet Ő készített el nekünk – ez egy állandó egység Istennel. Mindez Istentől van, Ő vitte ezt végbe a mi segítségünk – sőt hozzájárulásunk – nélkül! És mindez igaz, akár elfogadjuk, akár nem. Ahogy Pál fogalmaz: „Hiszen semmit sem tehetünk az igazság ellen, csak az igazságért.” 2Kor 13:8 (Csia ford.) … Hit és döntés … Ha ez így igaz, akkor egyáltalán van-e jelentősége annak, hogy mi mit hiszünk?! Feltétlenül! A hit hozza működésbe és engedi szabadjára az igazság hasznát, a nyereséget (olvasd el a Zsid. 4:2-t). Teljességgel megtörténhet, hogy tudatlanságban folytatjuk az életünket, és ezáltal lemaradunk arról, hogy élvezzük, amit Isten megtett értünk. Sajnos előfordulhat, hogy csak magunkba kapaszkodva, önerőből éljük napjainkat. Habár elkészíttetett nekünk az Ő nyugalmának helye, mi mégsem vesszük ezt tudomásul. Ezért újítja meg naponként az ígéretét, hozzátéve: „Ha ma halljátok a hangomat, ne keményítsétek meg szíveiteket.” Zsid 4:7 A fontosabb kérdés, hogy hogyan ébred fel az emberben a hit, és miként jut el erre a választási pontra. Az Ef. 1:13 úgy nevezi ezt az üzenetet, „az igazságnak szava, megváltásotok örömüzenete”. Az Evangélium, először is és mindenekelőtt egy kiáltvány arról, hogy mi Isten szemszögéből az igazság. Az Ő meggyőződését hirdetjük ki. Az ÖRÖMÜZENET-ben szembesülsz azzal, hogy Jézus Krisztusban tényleg megváltott vagy. A Róm. 1:17 megmutatja, hogy az Evangéliumban „Isten igazságosságáról [igaz voltáról] hull le a lepel, s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul” (Csia ford.). Isten hite adja tudtul a mi hitünknek. Érdemes megnézni, hogyan fogalmaz a Tükör Biblia: „Az Örömüzenet titka ez: Isten Krisztusban mindent helyreállított. Isten igaz voltából az következik, hogy ami megtörtént Krisztusban, az velünk történt meg. Az Ő hite gyújtja fel a mi hitünket, hitből hitbe. Isten teljes meggyőződéssel van az emberiség felől, és most bennünket szeretne meggyőzni, hogy higgyünk abban, amit Ő tud igazságként mirólunk. A próféták előre írtak erről az igaz (megigazult) életről, amely a hiten alapszik és nem az emberi teljesítményen.” Róm 1:17 (a Mirror Bible/Tükör Biblia c. angol nyelvű ford. alapján) Az ő hite feléleszti, tűzbe hozza és táplálja a mi hitünket! Ezért mondhatta Pál: „Élek. De többé nem én, hanem a Krisztus él bennem. Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiába vetett hitben élem.” Gal 2:20 (Csia ford.). A hit nem olyasvalami, amit mi magunkban fakasztunk. Az Evangéliumban benne foglaltatik az Isten hite, az, amiben Ő hisz. Az Ő hitét elfogadhatjuk, vagy elvethetjük. De érvénytelenné nem tehetjük, és nem is cserélhetjük fel emberi vélekedéssel. Amikor elénk tárják, hogy mit tett Isten az emberrel és az emberért Jézus Krisztusban, az nem teszi feleslegessé a hitet. Sőt, a hit egészen szükségessé válik! Amikor megismerjük Isten véleményét mirólunk, és hogy ez milyen szöges ellentétben áll saját tapasztalatainkkal, akkor e kettő éles konfliktusba kerül. Ekkor dönthetünk, hogy az Isteni valóságot szeretnénk-e megélni, vagy benne maradunk saját nézeteink ferdítéseiben, kuszaságában és csapdáiban. Azt is tudjuk, hogy amikor valaki hallja az Igét, akkor meglátja eredeti, születéskori arcát.[3] Amint megtudjuk az igazságot magunkról, már nem vethetjük azt el anélkül, hogy saját létezésünket ne tagadnánk meg. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy még az effajta döntés sem egy gépies képlet, amely rákényszeríthető valakire. A döntés alapja, hogy Isten már döntött felőlünk, méghozzá értünk. Kiválasztott bennünket. Krisztusban félreérthetetlenül és kétségkívül kimutatta, hogy pontosan mit választott: hogy eggyé legyen veled. Téged Magához békítsen, helyreállítson, és te az Ő társa legyél. Ő döntött úgy, hogy eltörli a tartozásainkat és a vádat ellenünk. Az Ő döntése volt, hogy halálában benne legyünk mi is, és hogy az Ő feltámadásában is benne legyünk megigazultan és ártatlanul. Az Ő szilárd elhatározása volt, hogy vele együtt mi is feltámadjunk, felemeltessünk, és vele együtt foglaljunk helyet mi is a mennyekben. Mi mást tehetnénk ezek után, hogy ezt megértettük, mint hogy elfogadjuk az Ő döntését felőlünk?! A Krisztusban mindent eldöntő tettében tisztán látszik, hogy Isten hogyan választott. Azt választotta, hogy odaadja Önmagát miértünk. Megfüröszti és tetőtől talpig elárasztja az emberiséget szeretetével. Azzal, hogy emberré lett, világossá tette, hogy az akarata és célja nem más, mint egybeforrni az emberrel. Ennek a döntésnek a talaján hozhatjuk meg mi is a magunkét, Vele. Szóval mi is történik, ha valaki elfogadja Krisztust? Krisztus elfogadása azon az igazságon alapszik, hogy Ő már elfogadott, átölelt és megbékélt veled, helyreállított téged! Az Írások megmutatják, hogy a kegyelmet és a megváltást azelőtt kaptuk, mielőtt az idő elkezdődött (2Tim 1:9)! Te magad is benne foglaltattál Krisztus életében, halálában és feltámadásában – el ne felejtsd, ez azelőtt történt, hogy megszülettél volna. Úgyhogy amikor elfogadod Krisztust, bizonyos értelemben nem is változik semmi – csak éppen felébredünk, ráébredünk az Isteni valóságra, igaz helyzetünkre. A másik oldalról viszont tényleg minden megváltozik! Hiszen amikor Krisztussal találkozunk, először nyílik meg a szemünk. A sötétség illúziói és elnyomása már nem tartanak a markukban. Lehetőség nyílik arra, hogy Isten valósága megmutatkozzon, kifejeződjön a te életeden keresztül is! Kezded úgy ismerni önmagad, ahogyan Isten mindig is ismert téged. Mint egy magocska, amely kicsírázott és kihajtott, termést hozva a saját fajtája szerint… Isten DNS-e aktiválódik, hogy teremni kezdjen az Isten-szerinti élet, amit Ő mindig tudott, hogy benned megvan, a tiéd. Az ajándék, amit oly bőkezűen adott, most először végre megbecsült lesz; örülsz neki és használod. Az ideig-óráig tartó illúziók helyét örökkévaló igazságok kezdik átvenni. Élet, a nagybetűs valódi, az eredeti, a hamisítatlan töri át a magunkra erőltetett elgondolások és vélemények kemény talaját. Ez az élet spontán, üde, új, mégis a legősibb. Ez az élet, amelyet Isten eltervezett és megőrzött számodra, már fogantatásod előtt. [1] 1 Tim 4:10 és Ef 1:13 [2] Zsid 1:2-3 [3] Jakab 1:23 Elmélkedés: „Hiszen semmit sem tehetünk az igazság ellen, csak az igazságért.” 2Kor 13:8 (Csia ford.) „…odatekintünk a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra” Zsid 12:2 (Csia ford.) Megerősítés: Hitem nem vak… egy, a fizikainál nagyobb valóságot lát. A hitem nem önmagamban kezdődött – Jézus a hitnek mind az elkezdője, mind bevégzője. Ő győz meg engem az igazságról. Beszélgetés:
Házi feladat: Röviden írj arról, hogy a hit az, ami lehetővé teszi, hogy általa az igazság megélése gyümölcsöket hozzon az életünkben – a Zsidók 4:1-10-et véve példaként.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |