Az elmélkedés – vagy méginkább a meditáció kifejezés – valószínűleg számtalan képet, fogalmat idéz fel bennünk. A Bibliából megismerhető elmélkedés azonban egy egészen egyszerű, ám annál erőteljesebb dolog.
„Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: (…) Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.” Zsoltár 77:7;13 “Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” Filippi 4:8 (Károli ford.) Több hitrendszerben is az elmélkedésnek, a meditáció gyakorlásának az a célja, hogy elménket teljesen kiürítsük, megtisztítsuk mindentől. A Bibliában leírt elmélkedésnek viszont van egy igen határozott tárgya, fókusza. Tengernyi dolog verseng a figyelmünkért, ám csak néhány olyan, amivel érdemes is foglalkozni. Jézus arra tanított bennünket, hogy az aggodalmaskodás, a félelem, a földi gondok megfojtják bennünk azt az életet, amire teremtettünk. Jézus tanácsa nyilvánvaló: összpontosítsak arra, forgassam azt a szívemben, hogy mennyei Apukánknak mit jelentek, mennyire értékes vagyok a számára! „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, [ha Isten ennyi figyelmet szentel annak, hogy a vadvirágok szépek legyenek,] nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? [Nem gondoljátok, hogy veletek is foglalkozni fog, hogy büszkélkedik veletek?] Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik. [Mindezzel azt szeretném mondani nektek, hogy nyugodjatok meg és ne foglalkozzatok a birtoklással.] A ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát {és a megigazultságot}, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. [Így válaszolni tudtok arra, amit Istentől kaptok. Azok, akik nem ismerik Istent, és ahogyan Ő cselekszik, azok aggodalmaskodnak ilyen dolgokon; ti azonban ismeritek Istent is és azt is, hogyan cselekszik. Úgyhogy itassátok át az életeteket az Isteni valósággal, az Ő kezdeményező erejével, az Isteni gondviseléssel.]” Máté 6:30-33 (MBT) [és a Message c. angol nyelvű ford. alapján] Ezért aztán, az elmélkedés egyik jellemzője, hogy tudatosan kizárok magamból bizonyos gondolatokat… azokat a gondolatokat, amelyek elterelik a figyelmemet Isten irántam táplált gondolatairól.[1] A gyakorlatban ez úgy kivitelezhető, hogy célzatosan valami másra gondolok. Például ahelyett, hogy azon aggódnék, hogy mit eszem holnap, inkább megfigyelem az ég madarait, és elgondolkodom, hogyan eteti őket mennyei Apukám. Vagy ahelyett, hogy a ruházkodás miatt kezdenék szorongani, a mezei virágokra tekintek, és azon tűnődöm, micsoda pompás ruhába öltözteti még őket is Isten. Az elmélkedés nem csupán néma gondolkodás. A magadban beszélés (igen, hogy magadban beszélgetést folytatsz) nagyon is ide tartozik.[2] Persze jó, ha el tudsz vonulni valami csendes, nyugodt helyre… de a legtöbbünknek zsúfolt a napja, időnk alig. Nem csak és kizárólag az lehet igazi elmélkedés, ha úgynevezett csendességet tartunk, teljes visszavonulásban. Hanem, szinte bármiben is tevékenykedsz, attól még magadban, a szívedben nyugodtan mondogathatod Isten beszédét. Légy leleményes, hogy szüntelen emlékeztesd magadat Isten hozzád intézett gondolataira, beszédére. Pál azt tanította, hogy szüntelenül imádkozzunk.[3] Ez a fajta imádság jóval több, mint valami rituális esemény; ez egy állandó tudatosság abban, hogy Isten jelen van, hogy Ő minden helyzetben és mindig velem van. Ha teszek azért, hogy legyen olyan időszak a napjaimban, amikor visszavonulok egyedül, hogy teljes valómmal Istenre figyeljek: ez mindig nagyon sokat fog jelenteni számomra. De nehogy az történjen, hogy csak az ilyen „félretett” órákban gondolkodom azon, és tudatosítom magamban, hogy Ő velem van. Ég és föld, ha valakinek a torkán szeretnénk valami tudást lenyomni, vagy ha abban segítünk neki, hogy kimondja, amit tulajdonképpen már tud! Lehet, hogy meglepődsz ezen, de az újszövetségi szerzők alaphozzáállása nem az volt, hogy információt közvetítsenek; hanem hogy arra tanítsák hallgatóikat, hogyan férhetnek hozzá és hozhatják a felszínre a mindannyiunkban már meglévő Igét, a bennünk rejlő tudást. Pál egyszer azt írta, hogy Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve[4] … Igen, Krisztus pedig tebenned ott van! Másutt azt írja, hogy a vele [Krisztusban] való közösségben mindenben meggazdagodtunk, minden ismeretben és képességben,[5] hogy azt kifejezzük, felszínre hozzuk. János apostol pedig ezt az elképesztő kijelentést tette: „…mindent tudtok. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt.” 1Ján 2:20-21 Nem azért írt nekik, mert tudott valamit, amit ők nem, hanem hogy felgerjessze bennük azt az ismeretet, ami már megvolt bennük. Ugyanezt Péter így mondja: „Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok. De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket.” 2 Pét. 1:12-13 (Kecskeméthy ford.) Látod, hogy mi az, amire rájöttek? Egy, még feltáratlan, igen gazdag megértés van az ember bensőjében. A feladatunk, hogy ezt felébresszük, felgerjesszük, hogy emlékeztessük önmagunkat és az emberiséget arra, ami bennünk rejlik, amit természetünknél fogva már tudunk. Minden héthez van egy igeszakaszunk, elmélkedésre. E szavakba rejtett gazdagság és mélység egyszerűen kimeríthetetlen. Nem olyan nehéz a verseket fejből is megtanulni, hogy onnantól kezdve bárhol és bármikor „kéznél” legyenek, hogy Isten beszéde bennem lakjon. Hogy emlékezzek rá, és engedjem az Ő Szellemét, hogy meg is világítson engem a jelentést illetően. [1] 1Kor 2:2 [2] Kol 3:16, Ef 5:19 [3] 1Thessz 5:17 [4] Kol 2:3 [5] 1Kor 1:5 (Csia ford.) Elmélkedés: „Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége; és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel. Mert az olyan, mint a vízfolyás mellé ültetett fa, amely gyümölcsét idején megadja, és lombja el nem hervad: és amit tesz, minden sikerül.” Zsoltár 1:2-3 (Kecskeméthy ford.) „Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az õ törvényéről gondolkodik éjjel nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” Zsoltár 1:2-3 (Károli ford.) Megerősítés: Örömömet lelem Istenem szavában: rabul ejti gondolataimat éjjel-nappal. Az Ő kiapadatatlan forrásai gondoskodnak rólam folyamatosan. Beszélgetés:
Házi feladat: Írj egy rövid fogalmazást az 1Ján 2:20-21-ről! Mutasd meg, hogyan van meg benned a kinyilatkoztatás és tudás kimeríthetetlen forrása, és fedezd fel, miként kerülhet ez a felszínre.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |