Amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát, úgy volt alázatos ebben a szolgai cselekedetben, hogy nem vesztett semmit méltóságából vagy értékességéből.[1] Amikor ismered valódi identitásodat (hogy ki vagy Isten szemében, hogyan gondolkodik rólad, ki vagy igazán), akkor ennek biztos tudatában alázatosan szolgálni sokkal könnyebb. Ha úgy gondolkodsz magadról, ahogy Isten gondolkodik rólad, akkor meglátod: szó sincs arról, hogy a „lábmosással” lealacsonyítanád, aki vagy. Az alázatos cselekedetek éppen hogy megerősítik megváltoztathatatlan, igaz identitásodat.
A filippi levél második fejezete a megtestesülést olyan cselekedetnek írja le, amiben Isten megalázta önmagát és szolgai formát vett fel. Isten – az emberiség szolgájává lett! Ám ezzel személye nem lett szemernyit sem kisebb, és méltóságából nem veszített semmit. Úgy vált emberré, hogy Isteni mivolta nem lett kevesebb semmiben. Ilyen szempontból azt mondhatjuk, hogy a mennybemenetel a megtestesülésnek épp az ellentéte. A mennybemenetel: Jézus megdicsőítése, és ezzel az emberiség megdicsőítése Krisztusban. Olyan cselekedet, melyben az Atya megtiszteli Krisztust. Ezzel az emberiséget is helyreállítja abba a fenséges és dicsőséges helyre és pozícióba, amit eredetileg, a kezdet kezdetén szánt nekünk. Mert épp oly biztosan, ahogy az emberiség benne foglaltatott Krisztus halálában és feltámadásában, úgy foglaltattunk benne az Ő mennybemenetelében is. A mennybemenetel olyan aktus, melyben az ember ismét felemeltetik az Istennel való egységbe. Isten nem úgy vált emberré, hogy megszűnt volna Isten lenni. Pont így egyesítette is Magával az emberiséget anélkül, hogy megszűnt volna a mi emberi mivoltunk. Egységünk Istennel nem emészti fel az embert, hanem épp ellenkezőleg, felszabadulunk arra, hogy igazán emberek legyünk. Egészen határozottan emberiek maradunk, amikor Istennel egyesülve, Vele egységet alkotunk. Az Ige, ami kezdetben volt, még a tér és az idő megléte előtt, ez az Ige lépett be a mi valóságunkba. Csakhogy meg is maradt annak az Istennek, Aki tér és idő korlátain felül áll. Jézus mennybemenetelével ebbe az örökkévalóságba kerültünk – túl a tér és idő korlátain. De itt is maradunk ezen a földön, hogy az idő is a megváltás része legyen, és teret adjunk Istennek ebben a földi világban. … HOL? ... „Krisztussal együtt feltámadtatok! Meggyőződéssel törekedjetek most a Krisztusban való bent-létetek (együtt-bennfoglalásotok) következményére. Helyezzétek vissza magatokat a mennyekbe a gondolkozásotokban. Foglaljátok le a gondolataitokat a trónterem valóságával. Hiszen az Ő feltámadása benneteket is, vele együtt feltámasztott – a hatalomnak ugyanarra a szintjére – és ültetett az Isten jobb kezének erejébe. Azáltal, hogy szeretetteljesen meg vagytok ragadva ezekkel a gondolatokkal, ez meg fog őrizni benneteket attól, hogy újra elvonjon titeket a földi (érzékek uralta) világ (valóság). Az Ő halálával való egyesülésetek megtörte összekötöttségeteket ezzel a világgal; az életetek titka most már az a tény, hogy Krisztussal együtt elmerültetek az Istenben. [Foglaljátok le a gondolataitokat ezzel az új életfelfogással; meghaltatok, az új életetek el van rejtve Krisztussal való egységben az Istennel. Az életetek titka abban van, hogy egységben vagytok Krisztussal az Istenben.] [Knox ford: „Kelj fel, Krisztussal fel kell emelned a gondolataidat oda fel, ahol Krisztus most ül, Isten jobb keze felől. Mennyei gondolkozású legyél; ne földi, átmentél a halálon, és az életed el van rejtve most Krisztussal együtt az Istenben. Krisztus a ti életetek…”] Mindig,[2] amikor Krisztus kijelenti magát [megmutatja magát, megjelenik], mint a mi életünk, mi is Vele együtt megjelenünk ugyanabban a dicsőségben [mint Isten képe és hasonlósága] egyesülve Ővele. Ahogy az Ő élete kijelent téged, úgy a te életed is kijelenti Őt.” [Knox ford: „…amikor Ő megjelenik, ti is megjelentek az Ő dicsőségében. ...ahogy az Ő élete kijelent benneteket, a ti életetek kijelenti Őt.” ] Kol 3:1-4 (Tükör Biblia; Palavics József fordítása a Mirror Bible ill. a Knox c. angol fordítások alapján)[3] Isten jobbjának ereje, földi világunknál teljességgel feljebbvaló tekintély és hatalom… ez most már az a hely, ahol otthon vagyunk. Ez az új valóság, amivel meg kell ismerkednünk. Ez a hely nem írható le megfelelően a tér és idő fogalmaival, hiszen arról az örökkévaló birodalomról van szó, mely túl van a tér és idő határain. Az Efezus 4:10 azt mondja, hogy Krisztus leszállt és fel is ment, hogy a mindenséget betöltse. „Aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse.” (Csia ford.) A teremtett teret és időt elfoglalta maga a Teremtő – Ő tölti be, mind a teremtettséget, mind azt, ami azon is túl van. Ez az örökkévaló birodalom nincs messze egyikünktől sem, hiszen a tér és idő határai vesznek bennünket körül. Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Hogy hol áll a mennyei trónus? Hol van ez a mennyei hely? Mindenütt, ahol csak Krisztus ott van! Mert Krisztus az a hely, Ő az a pillanat, ahol Isten és ember szemtől szembe találkoznak egymással – megosztottság, elválasztottság, bármi zavar nélkül. [1] János 13 [2] Görögül otan, jelentése: akármikor. Gyakran használják ismételt cselekedet leírására, Walter Bauer Lexicon, (dr. Palavics megj.) [3] A megdicsőülésünkről nézd meg: 1 Kor. 2:7-8, Róma 3:23-24, Roma 8:30, 2 Péter 1:3 (dr. Palavics megj.) Elmélkedés: Az Ő halálával való egyesülésetek megtörte összekötöttségeteket ezzel a világgal; az életetek titka most már az a tény, hogy Krisztussal együtt elmerültetek az Istenben. [Foglaljátok le a gondolataitokat ezzel az új életfelfogással; meghaltatok, az új életetek el van rejtve Krisztussal való egységben az Istennel. Az életetek titka abban van, hogy egységben vagytok Krisztussal az Istenben.] [Knox ford: „Kelj fel, Krisztussal fel kell emelned a gondolataidat oda fel, ahol Krisztus most ül, Isten jobb keze felől. Mennyei gondolkozású legyél; ne földi, átmentél a halálon, és az életed el van rejtve most Krisztussal együtt az Istenben. Krisztus a ti életetek…”] Mindig, amikor Krisztus kijelenti magát [megmutatja magát, megjelenik], mint a mi életünk, mi is Vele együtt megjelenünk ugyanabban a dicsőségben [mint Isten képe és hasonlósága] egyesülve Ővele. Ahogy az Ő élete kijelent téged, úgy a te életed is kijelenti Őt.” Kol 3:1-4 (Tükör Biblia; Palavics József fordítása a Mirror Bible ill. a Knox c. angol fordítások alapján) Megerősítés: Isten és köztem nincs távolság. Ő bennem van, és én Őbenne. A földön mennyei valóságot tud létrehozni Ő rajtam keresztül is. Beszélgetés:
Házi feladat: Rövid fogalmazásban kezdjed el kutatni, mit jelent, hogy Vele együtt mi is felemeltettünk. Fedezd fel annak jelentőségét, hogy Vele együtt mennyei magasságokba ültettünk.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |