Röviden azt mondhatjuk, hogy Ádám és Éva soha nem fogták fel, milyen mélységesen gazdag kapcsolatra alkotta és hívta meg őket Isten. Mert nem látták meg teljességében Isten képét és hasonlatosságát önmagukban.
Az ember megkísértését és elbukását Mózes első könyvének harmadik fejezete jegyzi fel. Elképesztő sokat tanulhatunk belőle. A megkísértés egy külső hang volt. Az emberben nem volt teremtési hiba, és az ember nem volt belsőleg gonosz. A kísértő az ember tudatlanságát lovagolta meg, mely kitűnik ebből a sugalmazásából: „amely napon esztek abból [a gyümölcsből]… olyanok lesztek, mint az Isten…” Az igazság az volt, hogy már olyanok voltak, mint Isten, akiket az Ő képére és hasonlatosságára teremtett… csak a tudatlanságuk tette e kísértést csábítóvá. A kísértő Istenről is hamis képet festett, azt állítva, hogy Isten nem akarta, hogy az ember olyan legyen, mint Ő! A sok dolog ellenére, amiben tudatlanok voltak, Ádám és Éva egy valamit biztosra tudott. Tudták, hogy Isten ezt mondta nekik: „a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.”[1] Nem értették meg, félreismerték Istent… és nem ismerték önmagukat: ezek vezettek ellenálláskoz Istennel szemben, és ahhoz, hogy más életet válasszanak. Ám engedetlenségük nem véletlenül történt, és nem mondhatjuk, hogy ártatlanok benne: tudatosan, akarattal döntöttek így. Az embert Isten úgy teremtette, hogy kapcsolatokban éljen, akárcsak Ő. Az, hogy ártatlanok vagyunk, egy kulcs ebben a szeretet-közösségben. Amikor az ember inkább egy hazugságot ragadott meg, és ellenszegült Istennek, azzal élete forrásától, Istentől fosztotta meg magát. Persze Isten továbbra is gondoskodott az ember fennmaradásáról, de a spontán, ártatlan és igazán életteli kapcsolat eltorzult. A bukott ember állapota Mit tett a bukás az emberrel? Milyen hatással volt az emberre a bűn és a gonosz? Bizonyos dolgok azonnal megváltoztak; mások csak idővel változtak meg; és olyan is van, ami ugyanaz maradt. Mi változott meg azonnal? A Szentírás Ádám engedetlenségét bűnnek hívja.[2] A bűn nem csupán egy látható dolog volt, hanem olyan „láthatatlan” esemény is, amelyben Ádám egy eddig idegen hatásnak nyitotta meg magát. A bűnbeeséssel Ádámban és Évában azonnal egy másik uralom, egy másik hatás is működésbe jött. A bűn megváltoztatta az ember állapotát: ártatlanból vétkes lett.[3] A bukás előtt az ember képes volt a legmagasabb fokú bensőséges együttlétre Istennel. Ez többé már nem volt lehetséges. Megmaradt egy bizonyos közösség lehetősége, de nem az a teljesség, amit Isten megálmodott. A vétek ajtót nyitott a romlásnak is, hogy az átterjedjen minden emberre, és az egész teremtett világra. Ezen esemény egyetemes hatását a Római levél 5. fejezete így írja le: ”egy ember által jött be e világra a bűn, és a bűn által a halál”.[4] S mivel az embernek uralma volt az egész teremtett világon, az ember állapota hatással lett az egész teremtett világra… az is a romlás alá került. [5] Mi az, ami idővel változott meg? Az idegen hatás, aminek az ember megnyitotta magát, romlásba és végül a halálba visz.[6] Ez egy fertőzés, ami terjed. Az ember nem egy pillantás alatt lett velejéig romlott, önmagából kifordult, és Istentől teljességében elválasztott. Nem. Láthatjuk, hogy a bukás után is, Isten továbbra is beszélgetésben áll az emberrel. Láthatjuk, hogy a szeretet és a közösség, amely képességeket Isten adta, megmaradnak. Ám van egy folyamatos romlás és elferdülés, elfajulás, ami mindig csak rosszabb és rosszabb lesz. A gonosz célja, hogy mindennel, ami Istentől van, szemben álljon. De mivel a gonosz nem egy teremtő erő, mint Isten, így csak kiforgatni, elferdíteni vagy elnyomni tudja azt, amit Isten alkotott. Ezért lehetséges, hogy az ember nagyobb gonoszra képes, mint bármely állat. A már említett, hatalmas erővel bíró képességek, amiket az ember Istentől kapott, így épp az ellenkező irányba fordultak. A reményteljesség, ami örömteli várakozás valami jóra, átfordult kétségbeesésbe, a bármilyen jó várásának (ami a remény lenne) szomorú hiányába. A hit, a rendíthetetlen bizalom és bizakodás az Egyben, aki csak és kizárólag jót akar nekünk, átfordult egy minden józanságot nélkülöző – valami küszöbön álló fájdalomtól és megsemmisítő pusztulástól való – félelembe. És folytathatnánk… A lényeg, hogy minden gonosz természet, ami valaha is megnyilvánult az emberben, az egy eredetileg jó természet teljes elfajulásaként jött létre. Pál a Róma 1-ben nem bánik csínján a szavakkal, amikor ezt az elfajult állapotot úgy írja le, hogy ezek olyan emberek, akik „az igazságot hamissággal lefogva tartják”; „hálát neki nem adtak, hanem következtetéseikben hiábavalókká lettek, és be nem látó szívük elsötétedett.”[7] Azokról, akik nem állnak ellen a gonosznak, a következőket írja, „És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; telve irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; pletykálkodók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, értetlenek, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.” [8] Mi az, ami nem változott? Az 1Móz 9:6-ban, és aztán még számtalanszor Isten megerősíti, hogy az ember továbbra is az Ő képe és hasonmása. A kép és hasonmás, amelyre az ember teremtetett, megváltoztathatatlan és elpusztíthatatlan. A sötétség miatt nem olyan nyilvánvaló; a hazugság atyja elmaszatolhatta, és a gonoszság kifordította az embert eredeti önmagából; de az ember legbelső lényege ettől még nem semmisült meg. A Lukács 15-ben Jézus beszél nekünk az elveszett bárányról, az elveszett pénzdarabról, és az elveszett fiúról. A bárány, bárány maradt, még ha el is veszett; az elveszett pénzdarab az értékét nem vesztette el; és a fiú is fiú maradt, még ha el is veszett. Mindhárom esetben tulajdonosuk tulajdonos maradt, és továbbra is igényt tartott rájuk. A bárány és a pénz nem tett semmit azért, hogy megtalálják. A fiú esetében, az élete onnantól indul el más irányba, amikor „magába szállt” (17. vers). Még maga az ’elveszett’ szó is, a legszebb reményt hordozza magában: hisz elveszni csak akkor tudsz, ha eredetileg tartozol valahova! Isten még mindig látott bennünk elég értéket, hogy megkeressen és megmentsen minket a legdrágább „áron” is. Az emberiség nem züllött le annyira, hogy ne lehetne helyreállítani. Az emberiség nem veszett el oly mértékben, hogy ne lehetne megmenteni. TELJESSÉGGEL FELÜLMÚLJA Habár igen fontos megértenünk az ember bukását és annak minden következményét, de azt mindig egy, a bukásnál sokkal fontosabb összefüggésben is kell, hogy lássuk: abban a sokkal hatalmasabb munkában, amit a megváltás jelent Jézus Krisztusban. A vallásoskodás olyannyira az ember bukására összpontosít, hogy az embert egyszerűen abban az eseményben határozza meg. Ám későbbi fejezetekben meglátjuk, hogy Krisztus helyreállító munkája teljes aránytalanságban áll, összehasonlíthatatlanul és egészen felülmúlja az ember bukását. [1] 1Móz 2:17 [2] Róm 5:12 [3] Róm 3:23 [4] Róma 5:12 [5] Róm 8:20 [6] Róm 7:5 [7] Róm 1:18-21 [8] Róm 1:28-31 Elmélkedés: „Annakokáért, miképpen egy ember [Ádám] által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és ekképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek az egy által; Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen Egynek [Jézusnak] megigazító munkája által minden emberre elhatott az életet adó megigazulás.” Róm 5:12; 5:18 (Károli KSZE) Megerősítés: Olyan biztosan, mint ahogy benne voltam Ádámban, benne vagyok Krisztusban is. Beszélgetés:
Házi feladat: Rövid fogalmazásban magyarázd meg, hogy mit látott Isten az emberben még a bukás után is – ami arra késztette Őt, hogy utánunk jöjjön és megváltson minket.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |