A megigazításnak két oldala van. Az egyik a bűnnel szembeni igazságos ítélet; a másik az emberiség helyreállítása. „…[Jézus] aki halálra adatott bűneinkért [bűneink miatt], és feltámasztatott megigazulásunkért [megigazulásunk miatt].” Róm 4:25 (MBT)
A feltámadásban Isten vitathatatlanul kinyilvánítja, hogy az ember ártatlan, „igaz”! Ahogy Jézus halála a végső ’Nem!’ a másik (nem az eredeti) emberre, ugyanígy Jézus feltámadása az alapvető ’Igen!’ az igazi, eredeti emberre. A feltámadás a valódi, első ember helyreállítása, és az Isteni terv teljes győzelme. A két alternatíva között feszülő ellenségeskedést Jézus halála a csúcspontra vitte; feltámadása minden ellenségeskedés végét jelenti, és Isten győzelmét bizonyítja![1] A feltámadásban Isten és ember között minden ellentmondás véget ért. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten valósága számunkra is elérhető.[2] Nyitott a lehetőség számunkra, hogy az Ő igazságában éljünk – ellenségeskedés és önellentmondások nélkül. Igéje nem tért vissza hozzá dolgavégezetlenül, üresen. Elvégzett mindent, mi célja volt. A menny és föld között tátongó űrt – az Ő gondolatai és a mi gondolataink, az Ő valósága és a mi valóságunk közötti űrt – áthidalta. Ahogy Krisztus van, úgy vagyunk mi is ebben a világban! Isten szerelmi álma nem csupán annyiból állt, hogy eltávolítson mindent, ami undort és utálatot keltett Benne. Álma része volt az is, hogy mindennek, amit csak csodálva szeret és vágyva vágy, helyreállítsa gyönyörűségét és dicsőségét. Jézus feltámadásában az emberiség helyreállt abban a szeplőtelen ártatlanságban és szépségben, amit Isten annyira szeret. Ártatlanságunk sokkal több annál, mint hogy nincs bennünk bűn. Az ártatlanság – tisztaság és sugárzó erő, ami abból fakad, hogy igaz önmagunk vagyunk: Istentől–születetett énünk. Igaz és ősi énünk egyszerűségének állapota ez, teljes megelégedésben és bármiféle alternatív létezésmód fontolgatása nélkül. A feltámadás nem csupán egy esemény, ami Jézus halálának eseményét követte. Jézus azt mondta, „én vagyok a feltámadás és az élet” (Ján. 11:25). Jézus Krisztus maga a feltámadás – az emberi létezés abban a teljességben, ahogy Isten mindig is akarta. Az Élet, melyben nyoma sincs bűntudatnak, sőt még a jó és rossz tudásának sem, hanem az Élet: egyszerűen egységünk az Atyával. A feltámadott élet uralkodást jelent, ahol az ellenségről csupán egyetlen emlék él: hogy legyőzetett! [1] Ef 2:14-18 [2] Kol 3:1 Elmélkedés: „Krisztussal együtt feltámadtatok! Meggyőződéssel törekedjetek most a Krisztusban való bent-létetek (együtt-bennfoglalásotok) következményére. Helyezzétek vissza magatokat a mennyekbe a gondolkozásotokban. Foglaljátok le a gondolataitokat a trónterem valóságával. Hiszen az Ő feltámadása benneteket is, vele együtt feltámasztott – a hatalomnak ugyanarra a szintjére – és ültetett az Isten jobb kezének erejébe. Azáltal, hogy szeretetteljesen meg vagytok ragadva ezekkel a gondolatokkal, ez meg fog őrizni benneteket attól, hogy újra elvonjon titeket a földi (érzékek uralta) világ (valóság).” Kol 3:1-2 (Mirror Bible/Tükör Biblia, Palavics József ford.) Megerősítés: Krisztussal együtt én is feltámadtam, és ott vagyok, ahol Krisztus van: az Isten jobbján. A mennyei trónterem nem a végső célom, hanem a kiindulási pontom! Beszélgetés:
Házi feladat: Írj a feltámadott életről, elsősorban abból a szempontból, hogy benne legyőzetett az ellenség és a halál.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |