Az Ószövetségben alapvetően három különböző szóval találkozunk, amelyek mind a megváltást írják le. A három szó jelentéstartalmában nyilván találunk átfedéseket. Ám mindegyiküknél más és más, érdekes hangsúlyt is látunk.
1. Padah (megszabadít, megvált) Az első héber szó, amit megvizsgálunk: a „padah”. Ennél a szónál a hangsúly általában a megváltás árán van, és a megváltás konkrét aktusán. Érdekes módon, a megváltás mindig valami élőre vonatkozik, és így belép az „életet az életért” gondolat. Elsődlegesen a „padah” szó Izrael Egyiptomból való szabadulásának kapcsán használatos. [1] A „padah” Isten népének, Isten tulajdonának megszabadítását írja le, mind az elnyomó idegen hatalom, mind Isten ítélete alól. Izrael megváltása magába foglalta a szabadulást Egyiptomból (az idegen hatalom alól) és a megmenekülést a halál angyalától (akit pedig Isten küldött). A megváltás ezért egy áldozattal járt: a páskabárány feláldozásával. Semmi jel nem utal a történetben arra, hogy bármi váltságdíjat fizettek volna az ellenségnek. Isten nem alkudozott Izraelért, és nem fizetett váltságdíjat a fáraónak, egyszerűen azért, mert Izrael soha nem is volt Egyiptom tulajdona! 2. Kopher, kippur, kaphar (engesztelés, váltságdíj ill. engesztel, megvált) A „kippur” egyértelműen a bűnök vagy adósság eltörlésével kapcsolatos megváltást jelenti. Érvénytelenítik a bűnt, az adósságot, mégpedig egy engesztelő áldozat felajánlásával. Találkozunk a szóval a mózesi törvényekben: a mindennapi életet szabályozó rendelkezésekben[2] éppúgy, mint a papi rituálékhoz tartozó jóvátételi, engesztelő áldozatok leírásában. Isten ítéletét már sokan félreértették. Ahhoz azonban, hogy megértsük a megváltást, először is az ítéletét kell tisztán lássuk. Isten igazságos ítélete, mely Isteni természetének része, semmiféle ellentmondásban nem áll az Ő szeretetével. Istenben nincsen semmi önellentmondás. Igazságos ítélete pont annyira része az Ő szeretetének, mint a megbocsátása. Isten haragja és ítélete minden olyan dolog ellen fordul, amely az embernél elválasztottságot eredményezne; ami megkísérli alacsonyabb szintre húzni a tiszta és személyesen bensőséges kapcsolatot, amit Ő az emberrel eltervezett. Pontosan azért ítéli el a bűnt, mert szereti az embert. Ítélete nem az igazi, eredeti ember ellen fordul, hanem mindaz ellen, ami az embert kevesebbé tenné. Kevesebbé, mint amilyennek őt Isten eredetileg elképzelte. Isten soha nem éri be egy alacsonyabb rendű kapcsolattal velünk. Ugyanakkor az ember – felelős azért, mert megengedte, vagy szorgalmazta a távolságtartását Istentől; felelős vagyok azért, mert egy másik, alacsonyabb rendű életet választottam. Ezzel teret adtam magamban annak, ami Isten jogos és igazságos ítélete alá esik. Azonban nincs semmi eszközöm arra, hogy ezt jóvátegyem. Nincs olyan embertől származó áldozat, mely kiengesztelhetné Istent, hogy így kielégítse az Ő igazságosságát. Isten azonban olyan utat vágott, amelyben igazságos is marad, és az embert is megigazítja. Halálra ítéli a bűnt és megsemmisíti annak Tőle elválasztó hatását; méghozzá anélkül, hogy magát az embert megsemmisítené. Isten maga lett a bűnt jóvátevő engesztelő áldozat, ami által helyreállítja az embert és újra békességet hoz. Egyszerre ítél el és bocsát meg ugyanabban az aktusban. A helyreállítás nem azt jelenti, hogy Isten beköti a szemét, hogy nehogy észrevegye a bűnt. Egyáltalán nem, ellenkezőleg! Ez Isten módszere arra, hogy az embert betakarja és védelmezze, amíg Ő elítéli és megsemmisíti a bűnt. Ezért volt olyan különleges és egészen más Izrael vallási áldozat-rendszere, mint bármely egyéb vallási kultusz. A pogány áldozatok célja mindig az istenek lekenyerezése. Az Ószövetségi áldozatokat azonban maga Isten rendelte el. Ő kezdeményezte, hogy a bűnöst áldozattal helyettesítsék, s így népét a bűntől bocsánatot nyerve megmentse. Isten maga gondoskodik a megváltásról, helyreállításról.[3] 3. Goel, gaal (rokoni megváltó, megvált) Ennél a szónál a hangsúly a megváltó természetén, személyén van. Gazdag és csodálatos hátterét látjuk a zsidó családi jogban, ahol is eladósodásból vagy rabszolgaságból való megváltást jelöl egy rokon által, akit szoros szálak kötnek a bajbajutotthoz, mind a vérségi kötelék, mind a tulajdonközösség miatt. Amikor a „gaal” igét használják, akkor azt jelenti, hogy valaki rokoni jogot formál valamire, amit korábban elvesztettek vagy elzálogosítottak. A „goel” főnév pedig magát az igényjogosultat, a rokoni megváltót jelöli, aki a közös rokoni felelősség miatt felléphet, mint megváltó személy. A megváltás tárgya lehet birtoktulajdon, de ember is, aki korábban eladta magát rabszolgának. Az Ószövetségben ennek legjobb példáját Ruth könyvében találjuk. …Krisztusban megtörtént megváltásunk valósága… Ezek a képek olyan gyönyörű illusztrációt nyújtanak annak megértéséhez, hogy milyen a mi megváltásunk Jézus Krisztusban. Jézus úgy jön ebbe a világba, mint a jogos tulajdonos, és mint az emberiség rokona, családtagja. Úgy jön, hogy szoros szálak fűzik az emberiséghez, mint aki már kapcsolatban van velünk, hiszen közös Vele az eredetünk.[4] Azért jön, hogy igényt tartson a sajátjaira: úgy perel ügyünkben, mint sajátjáért. Az emberiséggel való kapcsolata a legalapvetőbb módon mutatkozik meg, amikor testünkből való testté, csontunkból való csonttá lett. Fontos észrevenni, hogy azok, akiket megváltanak, nem azután válnak megváltójuk rokonává, miután kiváltották őket, vagy elfogadták a megváltást. A megváltás eleve, csak és kizárólag azért jöhet létre, mert a megváltandók és a megváltó már egy család tagjai. A mi megváltásunk Jézus Krisztusban azon a tényen alapul, hogy Ő már rokoni kapcsolatban áll az emberiséggel – közös a származásunk. Az ember Istenhez tartozik. Az emberiség soha nem volt a gonosz tulajdona, ezért nem is lehet jogos követelése az emberiséggel szemben. Jézus Krisztusban a megváltásunk magába foglalta mind a szabadulást egy idegen elnyomó hatalom (a bűn, a halál) alól, mind a megmenekülést Isten bűnnel szembeni jogos ítélete alól. Továbbá, ez a megváltás az elképzelhető legmagasabb áron történt. Amikor Isten egyszülött Fia hús-vér testté lett, az emberiség perét úgy vállalta fel, mint sajátját. Az idegen hatalomtól nem tartja magát távol, hanem belép az összeütközés arénájába, teljességgel azonosulva az ember rabszolga voltával és gyengeségével. A megkísértésben Jézus énképe és önazonossága kérdőjeleződik meg. Krisztus minden lehetőséget megkapott, hogy Isten személyét is megkérdőjelezze és alávesse magát egy másik hatalomnak (Máté evangéliuma 4. fejezete); de mindezt elutasítja. Habár asszonytól született, annak a fajnak tagjaként, aki az Ádám engedetlenségéből fakadó átok alatt áll, de Ő mégis elutasítja ezt a hamis alsóbbrendű személyazonosságot. Tökéletesen engedelmes marad az egyetlen jogos tekintély, Isten felé. Engedelmessége által, a hús-vér testben halálra ítéli ezt az alsóbbrendű énképet és önazonosságot (identitást). Ezzel utat nyitott nekünk, hogy újra igaz önmagunk legyünk. A római levél 7. fejezetében Pál a törvény alatti ember állapotát írja le. Az emberben, így Pálban is meglévő idegen hatalomról beszél, aki olyan tettekre sarkallja, amiket nem is akart elkövetni. Ez a bűnnek való rabszolgaság – egy bizonyos gondolkodásmód rabszolgasága, és ebből következően egy bizonyos viselkedésforma rabszolgasága, amely messze alulmarad Isten rólunk szóló eredeti tervének. De még ebben az állapotban is, Pál beismeri, hogy a bűn nem természetes része az embernek, hanem tőle különálló dolog, amely mégis jelen van benne. A végeredmény a következő: az ember legjobb erőfeszítései ellenére, képtelen megszabadítani, megváltani önmagát ebből a szolgaságból. Ez eszembe juttatja Jézus történetét az emberről, aki betör az erős ember házába (Máté 12:29). A bűn otthonra lelt a hústestben és szolgasorba hajtó, hatalmas lakozást vett az emberben. Ám egy nála is hatalmasabb erő tört ebbe a házba, megkötözte és tönkretette a bűnt, elvette a javait! Jézus belépett az emberi testbe, és a hústestben kárhoztatta (elítélte) a bűnt. A bűnnek nincs saját hatalma vagy befolyása a te együttműködésed és beleegyezésed nélkül. Mert már eljött a bűnnél is hatalmasabb, és megadta nekünk a lehetőséget, hogy dicsőségesen uralkodjunk a földön, még a hús-vér testünkben. Az emberi test már a Mindenható Isten temploma, lakhelye lett! [1] 2Móz 13:13-15, 5Móz 9:26, 13:5, 15:15 [2] 2Móz 21:28-30 [3] 5Móz 21:8, Zsolt 65:3 [4] Zsid 2:11, ApCsel 17:26 Elmélkedés: „Mert a megszentelő [aki megmentette őket] és a megszenteltek [akiket megmentettek és ártatlanságukba visszaállítottak] egytől valók mindnyájan, ezért nem szégyenli őket atyjafiainak hívni.” Zsid 2:11 (Károli KSZE) [valamint az angol nyelvű Tükör Biblia alapján] Megerősítés: Jézus az én rokoni megváltóm. Eljött és magáévá tette ügyemet, eggyé téve Önmagát velem. Ő értem van, ki lehet ellenem! Beszélgetés:
Házi feladat: Írj egy rövid fogalmazást a rokoni megváltóról, és hogy mindez milyen kapcsolatban áll Jézusnak az emberiséghez való viszonyával.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |