Ebben a végtelenül hatalmas és mindenkit magába foglaló Megváltásban, Isten megőrizte a személyes figyelmet és a következmények személyes erejét minden egyes emberre nézve. Ahogy az Üzenetben olyan szépen kifejeződik:
„Isten nem számlálgat bennünket, hanem egyenként nevünkön nevez. Nem számszerűen foglalkozik velünk.” Róm 9:27 (Message c. angol nyelvű ford.) Isten nem utánzó, hanem teremtő. Egészen különlegesen és egyedileg tervezett meg téged. Már kezdetben rád gondolt. „[Szeretetében] Magának kiválasztott minket Őbenne [Krisztusban Magának, mint az Őhozzá tartozókat] a világ teremtetése előtt, hogy mi szentek [az Ő számára félretettek] és feddhetetlenek [az Ő szemében kifogástalanok, tökéletesek] legyünk Őelőtte szeretet által.” Ef 1:4 (Bővített Biblia/Amp. c. angol nyelvű ford.) Szeretete nem egy általános érzés, jóindulat az emberiség iránt, hanem egy intenzív szerelem teirántad. Még a világ teremtése, az idő megléte előtt kezdődött, amikor személyesen rólad álmodott. Ismert téged, mielőtt még megformált volna anyád méhében.[1] „URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. (…) Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” 139. zsoltár 1-5, 15-16 (MBT ford.) Lehetne ennél személyesebb, ennél mélyen bensőségesebb? Ismert téged, rólad álmodott és látta életed minden részletét, még mielőtt testi formát nyertél volna! Jézussal a tanítványok eljutottak egy pontra, amikor Jézus megkérdezte tőlük: “’Kinek mondják az emberek az Emberfiát?’ Ők így válaszoltak: ’Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.’”[2] Sokunk életében volt olyan időszak, amikor csak mások elbeszéléséből ismertük Jézust. Bőven válogathatunk a különféle véleményekből, hogy ki Ő. De eljön annak is az ideje, amikor Ő személyesen lép oda hozzád, és neked szegezi a kérdést: „Hát te, te kinek mondasz engem?” Isten gondolkodása terólad nem egy általános, felületes kép… még a hajad szálait is számon tartja! Vágyik arra, hogy te is ezzel a személyes, bensőséges tudással ismerd Őt. A megtestesülés intenzitása Amikor az Ige testté lett, annak következményei mind egyetemesek, mind pedig személyesek. Isten magához ölelte az emberiséget, és egyben téged egyedileg, személyesen. Ügyedet a sajátjává tette. Jelen voltál te is ott, amikor Teremtőd, Alkotód, életed kezdeményezője, emberré lett Jézus Krisztus személyében. Az Isten és az ember közötti közösség beteljesült. Bevégzett és tökéletes lett ebben az egy Isten-emberben, Krisztus Jézusban. A mi meghívásunk ebbe a már tökéletes életközösségbe szól. „Isten teljesen megbízható, és megtartja ígéreteit! Ő hívott el bennünket, hogy teljes életközösségben éljünk a Fiával, Urunkkal, Jézus Krisztussal.” 1 Kor 1:9 (Egyszerű ford. 2012) Ez nem pusztán azt jelenti, hogy közünk van Jézushoz. Hanem az Ő életközösségébe tartozunk mi is. A te meghívásod abba a mélységes együttlétbe szól, amit Jézus élvez az Atyával. A szeretet egy vele azonos minőségű választ vár… a szeretet célja, hogy felébresszen és felgerjesszen. „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember [mint egy tükörben], öröm tölt el, ha meglátlak [meglátom magam, a te hasonlatosságodat], amikor fölébredek.” 17. zsoltár 15 (MBT ford. és Tükör Biblia) A fölébredés része annak, hogy mit jelent a bűnbánat, megtérés (görögül metanoia): észhez térsz, magadhoz térsz. Ráébredsz az igazságra önmagad felől! Dönthetünk úgy, hogy Istent választjuk, hiszen Ő már döntött előttünk, mégpedig értünk. Szeretünk, mert először is, Ő szeretett minket. Hittel tudunk válaszolni, ahogy visszatükrözzük az Ő hitét, amit bennünk és irántunk mutat. Ebben a szerelemben, ebben a gyönyörűségben nincs helye semmi formális illemnek és előre megírt válaszoknak… csak egyszerűen, a legnagyobb természetességgel felelek a Szeretetre, amit kinyilvánított irántam. Végkövetkeztetésünk tehát ez: Isten szeretete kihat „mindenki”-re, szeretetének fókuszában pedig ott vagyunk „egyen-egyenként”. Mivel megértettük, hogy „mindenek” benne vannak, ez arra serkent bennünket, hogy bárkivel szabadon beszéljünk. Az Örömhír továbbadásakor az a szándékunk, hogy az ember egészen személyesen, meghittségben, mélyen találkozzon Istennel. Hogy tényleg ez történjen, egyszerre kell látnunk mindkét szempontot. Egyrészt, akinek az üzenetet átadjuk, benne van, része a „mindenki”-nek; másrészt, Isten őt egészen személyesen, egyénileg ismeri és szereti. Ez aztán a jó hír! [1] Jer 1:5 [2] Máté 16:13-16 Elmélkedés: „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” 139. zsoltár 15-16 (MBT ford.) Megerősítés: Isten bensőségesen ismert engem, még mielőtt megformált volna. Egyénileg én is személyesen benne voltam Krisztusban – Szeretetének középpontjában állok. Beszélgetés:
Házi feladat: Írj arról a Jézusban megmutatkozó egyedi és bensőséges életközösségről, amire Isten vágyik veled.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |