Jézus a legteljesebb és legigazabb mértékben képviseli Istent. Nem csak képviseli őt, hanem Ő maga Isten. Amit Ő mond, Isten mondja; amit Ő tesz, Isten teszi. Jézus maga mondta, „ha láttatok engem, láttátok az Atyát.”[1] Pál a 2Kor. 5:19-ben azt írta, hogy Isten volt Krisztusban, amikor a világot Magával kibékítette.
Isten megtestesülésének a következményei igazán mellbevágóak! Isten úgy lett hús-vér emberré, hogy közben nem szűnt meg Isten lenni. Jézus bátran kijelenti: „Mielőtt Ábrahám volt, ÉN VAGYOK.”[2] Egyúttal az átalakulás, ez az újfajta létezésmód, hogy ember lett, egyáltalán nem frusztrálta Istent. Sőt, a Kol. 1:19-ben azt láthatjuk, hogy mindebben egyenesen tetszését lelte; gyönyörködött benne! A Kol. 2:9 megmutatja, hogy Isten az Ő teljességében, Önmaga kifejeződését találta meg Jézus Krisztus testében! Az ember „Isten-kompatibilis”; Isten és az ember összeillenek. Számára nem lealacsonyító az emberi test, hogy vágyának megfelelően abban jelentse ki és fejezze ki Önmagát. Tudja, hogy létezésünk az Ő művészi kifejezésének a gyümölcse, mely kiábrázolja bennünk saját képmását. Jézus Krisztusban, mint emberben jelent meg a legigazabb és legpontosabb visszatükröződése Istennek. „Jézus - Isten személyének ragyogóan fényes és hibátlan kisugárzása. Láthatóvá teszi Isten dicsőségét, elhatározását, és Isten jellemének és egész lényének teljes képét emberi formában mutatja meg.” Zsidók 1:3 (Tükör Biblia). Jézus nem azért jött, hogy egy újabb homályos és nehezen kivehető képet mutasson – hanem, hogy egy teljes és kristálytiszta látást adjon Apánkról, és Hozzávaló hasonlóságunkról. Bármi volt is az Ige, míg a megtestesülés előtt Istenben volt, az most emberi formában van.[3] Nem veszített személyéből vagy kifejezőkészségéből azáltal, hogy emberré lett. Ő még mindig az örökkévaló Ige, Istennel van, arccal Isten felé fordulva, Isten tükörképe, aki maga Isten… és ember. Hogy emberként létezzen, ez volt a terve a kezdetektől fogva. Azt mondhatjuk tehát, hogy Krisztusban Isten önmaga korlátlan kifejeződését adta, és ezzel egyben megmutatta, hogy milyen is Ő valójában. Jézus Isten személyének, igazi valójának és természetének a lelepleződése. A szertartásokkal, törvényekkel és ítéletekkel a háttérben, melyek annyi téves elképzelést eredményeztek Isten karakterével kapcsolatban, most személyesen jelenik meg, hogy tisztázzon minden félreértést. Nem bosszúálló – kész rá, hogy a minket illető jogos büntetést helyettünk magára vegye. Nem bántódik meg egykönnyen. Sőt, a vele szembeni ellenségeskedésünk legcsúcsán,[4] kész bennünket Önmagához békíteni, még amikor halottak voltunk vétkeink és bűneink miatt.[5] Sokszor írják le fennkölt szavakkal Istent úgy, mint mindenütt jelenlévő, mindentudó és mindenható. Igen ám, de Jézus Krisztusban emberré lévén, egy-egy konkrét földrajzi helyre korlátozza le önmagát; azt is olvassuk, hogy nőtt tudásban és bölcsességben, és hazájában nem tudott sok csodát tenni a hitetlenségük miatt. Annak ellenére tehát, hogy Jézus nem volt többé mindenütt jelenlévő, mindentudó és mindenható, Isten mégis a maga teljességében volt Krisztusban. Miért? Mert Isten mivoltának a szeretet a lényege – és az emberi létezés semmi formában nem egy alacsonyabb rendű kifejeződése az Ő szeretetének vagy életének. Isten teljességében megnyilvánult és folyamatosan kifejezi Önmagát, mindenféle korlát nélkül az ember Jézus Krisztusban! Emberi mivoltunk semmiképp sem gátja, hogy Isten egészen és szabadon megmutassa Önmagát. Nem frusztrációt jelentesz Istennek, hanem egy lehetőség vagy neki, amelyben él. Benned az Ő Élete kifejeződhet. Jézus nem azért jött, hogy megváltoztassa Isten szívét és gondolatait az emberiséggel kapcsolatban. Azért jött, hogy felfedje az igazságot Isten szívéről és arról, amit Isten rólunk gondol; és ezzel igazzá is tegyen bennünket – az eredeti önmagunkká. „[Isten,] aki megmentett és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott bennünket, nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen, melyet a Felkent Jézusban örök idők előtt adott már nekünk, de csak most tett láthatóvá Megmentőnknek, a Felkent Jézusnak megjelenésén keresztül, ki örömüzenetén át hatálytalanná tette a halált, s megvilágította az életet és a romolhatatlanságot.” 2Tim1:9-10 (Csia ford.) Isten gondolata, felőlünk való elhatározása megvolt már, mielőtt az idő elkezdődött volna. A kegyelmet adta nekünk – Önmagát adta nekünk, mielőtt megszülettünk volna, mielőtt bármit tehettünk volna azért, hogy ezt kiérdemeljük, vagy ne érdemeljük meg. Még mielőtt bármi esélyt kaptunk volna arra, hogy jó benyomást tegyünk rá, vagy kiábrándítsuk Őt magunk felől, már teljesen odavolt értünk: odavolt a hasonmásért, a képmásért, amivel „elpecsételt” bennünket. Az Ő szemszögéből nézve, megtaláltattunk, mielőtt elvesztünk volna – megtalált bennünket Krisztusban, mielőtt elvesztett minket Ádámban. Kegyelmet kaptunk, még a bűnbeesés előtt. Csupán az alkalmas pillanatra, az idő teljességére várt, amikor megjelenhet – amikor láthatóvá teheti, ami mindig is megvolt, a mi megváltásunk valósága Jézus Krisztusban. [1] Ján 14:9 [2] Ján 8:58 [3] Ján 1:14 [4] Róm 5:10 [5] Ef 2:4 Elmélkedés: „Jézus - Isten személyének ragyogóan fényes és hibátlan kisugárzása. Láthatóvá teszi Isten dicsőségét, elhatározását, és Isten jellemének és egész lényének teljes képét emberi formában mutatja meg.” Zsidók 1:3 (Mirror Bible/Tükör Biblia) Megerősítés: Jézusban Isten bebizonyította, hogy Önmaga tud lenni emberi formában is. Nem egy frusztrációt jelentek Istennek… hanem egy lehetőség vagyok neki, amelyben él. Beszélgetés:
Rövid fogalmazásban magyarázd el, miért Jézus a legteljesebb és végső kinyilatkoztatás arról, hogy kicsoda Isten.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe:
IGÉD TESTEMMÉ LETT c. könyve + hangoskönyv napi 5 percben Ha a szíved mélyén tudod, hogy az élet szebb, egyszerűbb de
nagyszerűbb... Vágj bele ma! Mert Isten nagyobb, jobb és szebb, mint valaha is gondoljuk - se vele mi magunk is! Szöveg + hang:
Ajánló: Fordította: TARTALOM:
Bevezetés Hogyan épül fel a sorozat? Címszavak
All
Arhívum |