Sokan és jogosan kérdőjelezik meg, hogyan létezhet egy jó vagy igaz Isten, amikor ilyen sok gonoszság és szenvedés van a világban - amikkel "Isten" úgy tűnik, semmit nem kezd. Pontosan hogyan szereti és tartja fenni Isten a világot, amit teremtett? Ez az állandóan meglévő dilemmánk; és valamiféle használható válasz hiányában teljesen érthető, ha valaki ateista vagy agnosztikus lesz. Hiszem - amennyiben hinni szeretnék Jézusnak - hogy Isten a tökéletesen szenvedő szeretet. Ha Jézus a "láthatatlan Isten képe" (Kolosse 1:15) élőben, és ha a világban ott a sok szenvedés, akkor Isten egy nagyon is valóságos módon szenved. Isten nem nézi, hanem benne van! Hallottad már ezt valaha a templomban? Hogyan máshogy értelmezhetnénk a kereszt kijelentését és azt, hogy a kereszténység központi képe egy mezítelen, vérző, szenvedő ember? Furcsamód a keresztények egy szenvedő Istent imádnak, azonban leginkább anélkül, hogy ezt igazán felfognák; és a keresztény misztikusok még azt is mondják, hogy csak egy kozmikus szenvedés van, és mindnyájan osztozunk benne, ahogyan ezt Pál is sugallni látszik (Kolosse 1:24). Az általam ismert legboldogabb és legbékésebb emberek közül sokan ezt a "megfeszített Istent" szeretik, aki megfeszített emberekkel együtt jár, és így kinyilvánítja és "megszabadítja" ezt az állapotukat, ahogyan osztozik velük benne. Számukra Jézus az emberi szenvedést nem kívülről szemléli; valamiképpen benne van az emberi szenvedésben, velünk és értünk. Belefoglalja a szenvedésünket a világ együttes megváltásába, mivel "az egész teremtés egy nagy szülési mozzanatban vajúdik" (Róma 8:22). "Véghezvisszük a saját testünkben mindazt, amin még át kell menni az Egész Test érdekében" (Kolosse 1:24). Jézus szolgálatának zsenialitása annak bemutatása, hogy Isten a tragédiát, szenvedést, fájdalmat és még magát a halált is használja ugyan; de nem ő idézi elő azért, hogy megsebezzen; hanem kihasználja a tragédiát, szenvedést, fájdalmat és még magát a halált is, hogy Magához vigyen. Nincsenek zsákutcák. Minden átalakítható és minden jó valamire. A kereszten, a drámai színházban, Isten vette a legrosszabb dolgot - hogy megölik Istent - és a legjobb dologgá tette - a világ megváltásává! Ha elég sokáig szemléled a kereszt misztériumát, a dualisztikus elme leomlik, és óvatosabbá leszel, hogy teljesen jónak vagy teljesen rossznak hívj dolgokat. Felismered, hogy Isten használja a rosszat a jó érdekében és hogy sok ember, aki jónak hívja magát, esetleg valójában egyáltalán nem is jó. (Ne felejtsük el, hogy Jézust Róma és Jeruzsálem kormányzó és vezető testületei ölték meg.) A keresztnél alázatot, türelmet és irgalmat tanulunk. Megtanuljuk továbbá megkülönböztetni azt "ami történik" attól, ami "valójában történik". Ezt helyes ítélőképességnek és bölcsességnek hívják. Előbb vagy utóbb az élet bele fog téged is vezetni (ahogyan Jézust is) a bálna gyomrába; arra a helyre, ahol nem tudunk helyrehozni, irányítani, megmagyarázni vagy megérteni (ez általában nagyon konkrét és személyes módon történik; nem egy pusztán elméleti helyzetben). Itt megy végbe legkönnyebben és legmélyebben az átalakulás. Ilyenkor vagyunk semmi máshoz nem hasonlítható módon az Isten kezében, mert magunk nem tudjuk a helyzetet "kezelni". A szenvedés az egyetlen dolog, ami elég erős ahhoz, hogy az uralkodó egó alól teljesen kihúzza a talajt. Az egót saját erőforrásai legvégére kell eljuttatni, hogy megtanuljon a Legmélyebb Forrásához folyamodni. Van, aki ezt az Isteni Énnek, az Igaz Énnek, a Krisztus Énnek, a Buddha Énnek vagy egyszerűen csak a léleknek hívja. Az élet ezen a szinten elpusztíthatatlan! Röviden, fel kell fedezni vagy "meg kell menteni" a saját lelkünket, és ez a felfedezés semmihez nem hasonlítható. "Mert aki meg akarja menteni az ő életét, elveszíti azt, de aki elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt" (Lukács 9:24). (Ld. még Márk 8:36, Máté 16:26, János 12:25.) Csendkapu: Krisztussal együtt meg vagyok feszítve. 2017. április 28.
Illusztráció: White Crucifixion, (detail) Marc Chagall, 1938, Art Institute of Chicago, Chicago, Illinois, USA. Az eredeti cikk: https://cac.org/the-cross-as-cure-2017-04-28/
0 Comments
Leave a Reply. |
Richard Rohr
|