A kereszt által visszhangzott második szent ikonikus képvilág a "Felemelt" képe. Ez a kép a sivatagi rézkígyóból származik. YHWH azt mondja Mózesnek, hogy emeljen egy póznára egy kígyót, és "akit a kígyó megmar és felnéz rá, meggyógyul" (4Móz 21:8). Olyan ez, mint egy homeopátiás jelkép. Ugyanaz a dolog gyógyítja meg, ami megöli Izrael gyermekeit. Egyfajta védőoltásként jelenik meg, ami éppen csak annyit ad a betegségből, ami az ellenállóképesség kifejlesztése érdekében szükséges. A kereszt drámai módon mutatja be az öntudatlan gyűlölködés problémáját, hogy mindenki észrevehesse azt, egyúttal remélve, hogy a kereszt be is olt bennünket annak elkövetése ellen, meggátolva, hogy a történelem előrehaladtával a továbbiakban is másokra vetítsük a bennünk lévő erőszakot. Jézus a látszólagos s így meglátható problémává válik, és ugyanannak a problémának a homeopátiás gyógyszerévé is – ahogyan drámai módon annak mutatja, ami valóban – "közszemlére téve" (Kol 2:15), hogy kinek szeme van, lássa. Arra hív bennünket, hogy függesszük rá szemeinket együttérző megértéssel. Zakariás próféta arra hívja Izraelt, hogy "nézzenek az átszegezettre és sirassák őt, mint egyszülöttet" és "sírjanak érte, ahogyan egy elsőszülöttért" és aztán "abból a sírásból" (ötször ismételve) "a kedvesség és ima szelleme" (12:10) és "egy vízforrás" (13:1; 14:8) fog kijönni. Mai szóhasználattal élve "gyászmunkának" neveznénk ezt a folyamatot – megtartva a szenvedés misztériumát, őszintén és közvetlenül tekintve rá, és tanulva belőle – ami jellemzően egy megmagyarázhatatlan és újonnan feltáruló könyörülethez és megértéshez vezet. Hiszem, hogy azért kaptuk a meghívást a megfeszített képének szemlélésére, hogy az meglágyítsa a szívünket a szenvedés irányában, és hogy megtudjuk, hogy Isten szíve mindig is lágy volt irántunk, még a szenvedésünk idején is -- sőt, különösen akkor. Ez meglágyít bennünket saját magunkkal és minden más szenvedővel szemben is. Jézus követése valójában egy elhívás arra, hogy osztozzunk Isten sorsában a világ életéért. Jézus arra hívta az embereket, hogy "kövessék" őt az emberi halál és feltámadás misztériumának viselésében. Ez nem a majdani mennybe jutás feltétele, hanem egy olyan meghívás, ami lehetővé teszi számunkra, hogy teljesen betöltött életet tudjunk élni most. Azok, akik vállalják, hogy elhordozzák és szeretik, amit Isten szeret -- ami magában foglalja az emberi történelem jó és rossz részét is -- és készek megfizetni ennek az összebékítésnek az árát magukban: ők Jézus követői. Ők a kovász, a só, a maradék, a mustármag, akiket Isten használni tud abban, hogy megváltoztassa a világot. A kereszt egy nagyon drámai képe annak, hogy mibe kerül Isten számára használhatónak lenni. Ez a kis maradék az a kritikus tömeg, ami visszatartja a világot az kapzsiságtól, gyűlölettől és önpusztítástól. Isten nemcsak keveseket, hanem mindenkit és mindent hív Isteni Énjéhez (1Móz8:16-17, Efezus 1:9-10, Kolossé 1:15-20, ApCsel 3:21, 1 Timóteus 2:4, János 3:17). Hogy eljuthassunk hozzá, Istennek szüksége van modellekre és példaképekre, akik készek "halála testéhez igazodni" és átformálódni a feltámadása testébe (Filippi 3:10). Ők az "új teremtés" (Galata 6:15), és az ő átformálódott állapotuk szüremkedik be a történelembe és formálja azt át lassan-lassan életté a halál helyett. Ez minden reménységünk alapja — Krisztusban és a emberi történelemért. Csendkapu: Krisztussal együtt meg vagyok feszítve. 2017. április 27.
Illusztráció: White Crucifixion, Marc Chagall, 1938, Art Institute of Chicago, Chicago, Illinois, USA. Az eredeti cikk: https://cac.org/the-cross-as-cure-2017-04-27/
0 Comments
Leave a Reply. |
Richard Rohr
|