Bármely hiteles spiritualitás azt fogja hangsúlyozni, hogy valós egyenlőség, kölcsönösség van aközött, aki lát és ami látható. Van egy szimbiózis a látó szíve/elméje és aközött, aminek figyelmet szentel. John Duns Scotus úgy fogalmaz, hogy minden létezőről lehet "egy hanggal" megfelelően beszélni. Ami én vagyok, az vagy te is, és a világ is. A teremtés a kölcsönös szimpátia hatalmas szimfóniája. Vagy - ahogy Szt. Ágoston szerette mondani - "Végül csak Krisztus lesz, aki magát szereti." Ahhoz, hogy ezt megértsük, tudni kell, hogy, legalább részben, pontosan az vagyok, amit keresek. Tulajdonképpen ez az oka is annak, hogy keresem. De a legtöbben még nem ismerik ezt a jó hírt. Istent nem lehet megtalálni kívül, amíg nem találtuk meg belül, saját magunkban - ahogy Ágoston olyan egyszerűen megfogalmazta a Vallomásaiban sok helyen. Aztán már majdnem természetesen látjuk Istent másokban és az egész teremtésben is. Az vagy, amit keresel. Végül is, Istent keresni és az igazi önmagunkat keresni ugyanaz a keresés. Szt. Ferenc egész éjszakás imája, a "Ki vagy te, ó Isten, és ki vagyok én?" talán a legtökéletesebb ima, mert ez a legőszintébb ima, amit felajánlhatunk. Az a szív, melyet az egység ilyen szintű felismerése átformált, tudja, hogy csak a "benti", bennem lévő szeretet találhatja meg és élvezheti a "kinti" szeretetet. A félelem, szorongás és keserűség a spirituális tanítók szerint egy legyőzésre váró örökölt vakság. Az ilyen érzelmek nem visznek sehová, pláne nem semmi jóra. Így aztán minden misztikus: pozitív beállítottságú személy - vagy egyébként nem misztikus! Szellemi küzdelmük lényege éppen az a munka, hogy felismerjék és átadják Istennek minden belső negativitásukat és félelmüket. A nagy paradoxon abban áll itt, hogy egy ilyesfajta győzelem teljes mértékben Isten ajándéka, és valahogyan mégis nagyon kell rá vágyni (Filippi 2: 12-13). A ferences miszticizmus központi gyakorlata éppen ezért az, hogy meg kell maradnunk a szeretetben (János 15:9). Csak ha elszántan szeretni akarunk, akkor láthatjuk a szeretetet és a jóságot a körülöttünk lévő világban. Nekünk magunknak meg kell maradnunk a békességben (belül), és akkor fogjuk megtalálni a békességet odakint (a világban). Meg kell maradnunk a szépségben, és becsülni fogjuk a szépséget mindenhol. A megmaradásnak és kitartásnak ez a fajta elképzelése (János 15:4-5) az egész vallást kimozdítja a tantételek egy olyan nehezen érthető külső világából, ahol már túlságosan is sokáig vesztegelt. Az Isten megismerésére, a neki való tetszésre, vagy ahogy néhányan nevezik, a "megváltásra" nincs más titkos erkölcsi útmutatás azon kívül, hogy testben, lélekben, szívben váljunk szerető személlyé. Akkor azt fogjuk látni, amit látnunk kell. Csendkapu: "Nincs jobb vagy fontosabb, mint a szeretet." 2016. január 3.
Az eredeti cikk: https://cac.org/what-you-seek-is-what-you-are-2016-01-03/ Illusztráció: Pomegranates, Majorca (detail) by John Singer Sargent, 1908. Private Collection.
0 Comments
Leave a Reply. |
Richard Rohr
|