Juthatunk-e egységre közös ellenségkép nélkül?Olyan elnökválasztási kampányon vagyunk túl, melynél gyűlöletkeltőbbet még nem produkált az amerikai történelem. Úgyhogy az sem meglepő, hogy az USA-ban növekszik a belső feszültség, tovább forrongnak az indulatok. A nemzet egységére való felhívás, melyre különben számíthattunk, egyelőre süket fülekre talál. Az egyébként is felszínes kirakat-egységességet, úgy tűnik, sok más országban is veszély fenyegeti; de az USA-ban a társadalmi töredezettség a jelen pillanatban feltűnően jól látható. Ezért választottam az amerikai példát, hogy illusztráljak valamit, amit az egész világon jelenségként látok. (Számos országban éltem, a közelmúltban az Egyesült Államokban is.) Amikor a cikk címében egy vízióra hivatkozom, sőt, mondhattam volna profetikus látomást is, ezt nem azért teszem, hogy abban tetszelegjek, hogy Isteni instrukció birtokában lennék, vagy így szerezzek érvényt a mondanivalómnak. Vízióm célja, hogy felvázoljam azt a lehetséges jövőt, ami a legvalószínűbb. Valójában nem is egy, hanem mindjárt két alternatívát szeretnék bemutatni – az egység megvalósulásának két lehetséges módját. Nézzük is az elsőt. Az első az a módszer, amely a legnagyobb sikereket érte el az emberi történelem során. Mélyreható leírását a közelmúltban elhunyt Rene Girard adta, és mimetikus elmélet néven lett közismert. Új ellenségkép – újdonsült egység Trump nagyon hatékony volt abban, hogy kommunikációjában kiemelje az éppen esedékes ellenségeket, és nyertes csatába hívjon ellenük. Ezek a kipécézett ellenségek gyakran belső megosztó szerepet játszottak, de a lezajlott választásokkal immár sokkal előnyösebb inkább az USA határain túli ellenlábasokra koncentrálni. Saját belső konfliktusaink másokra vetítésének folyamatát bűnbakkeresésnek hívjuk. A bűnbakok határozottan eredményesen szolgáltak egyéneket, családokat, közösségeket, egész nemzeteket emberi történelmünk során. Amikor azt mondom, bűnbakjaink sikeresen szolgáltak minket, ezzel nem tartom a folyamatot igazoltnak vagy jogosnak, csak egyszerűen elismerem e módszer sikerességét. Az USA és ami azt illeti, az összes többi ország is, soha nem olyan egységesek, mint mikor háborúban vesznek részt. Gyakorlatilag úgy működik ez, hogy háborúk idején a hangsúly eltolódik, és a belső konfliktusok megértésének és megoldásának kemény és kellemetlen munkája helyett a figyelem középpontjába a saját bűntudatunk másokra kivetítésének gyorsabb és könnyebb útja kerül. Ez óriási megkönnyebbüléssel jár, és egy szinte azonnal elnyert új egységességgel… mely sajnos azonban nem túlzottan tartós. E gyakorlat miatt számos ország érthetően kissé ideges most. Senki sem tudja, hogy ki lesz a választott főgonosz... és az ellenségeskedés nem kizárólag és kifejezetten fizikai erőszakot jelenthet. A kereskedelmi és egyéb megállapodások célkeresztbe helyezése, melyek az egyenlőség előmozdítása irányába kívánnának hatni és Földünket veszik védelmükbe, ugyanolyan könnyen használható fegyverei a manipulációnak. Ami azt illeti, a Wall Street Journal szerint a védelmi és fegyverkezési iparágak részvényei máris drágultak, míg a környezetbarát energia vállalatai lefelé mozdultak. A ténytől, hogy a trumpi külpolitika célja és irányultsága többnyire ismeretlen, mindenki egyszerre fázik kissé. Ez egyben az új közellenség kiválasztásához is ideális helyzetet teremt, hiszen mindazok, akik végül megússzák ezt a szerepet, valószínűleg annyira megkönnyebbülnek, hogy egyszerűen csatlakoznak a választott bűnbak üldöztetéséhez. Egy-egy új ellenség nem pusztán eltereli a figyelmet, de egyben sokkal nagyobb nyomás is nehezedik a másként gondolkodókra, hogy megfeleljenek, betagozódjanak: hogy elhagyják kicsinyes különcségeiket az igazi ellenség sürgető jelenlétének fényében. A választás inkább csak fekete-fehérré válik - vagy hazafi vagy, vagy ellenség. De lehetünk-e másképp is emberek? Amit fentebb feltártam, semmiképp nem egy új trend – időtlen idők óta ez volt a kultúrák kifejlődésének és a nemzeti egységek megteremtésének útja. Ugyancsak ezt a folyamatot demonstrálta és tárta fel Jézus, amikor vállalta, hogy elszenvedi kora hatalmasságainak és fejedelemségeinek, politikai és vallási intézményeinek erőszakát, mintsem hogy konformálódjon és beálljon ő is a sorba. Dacos ellenállásában a bűnbakok mellé állt és oly mértékben azonosult velük, hogy ő maga is bűnbakká vált. És ha csak belehalt volna, mint a legtöbb korábbi bűnbak, és halott marad... nem változott volna semmi. Az ősi bölcsesség, hogy szeresd honfitársaid és gyűlöld az ellenséget, és hogy erőszak mentén egyesül egyik nemzet a másik ellen, nem ingott volna meg. De a feltámadásban azzal szembesülünk, hogy kényelmesen választott bűnbakjaink esetleg ártatlanok! Sőt, Teremtőnk nem áll mellénk az erőszakunkban, hanem éppen Ő az, aki elszenvedi azt. De a feltámadt Jézus egy másik sokkolóan új kinyilatkoztatást is hoz. Nem a visszavágás, a bosszú az egyetlen módja annak, hogy helyére kerüljenek a dolgok – hanem meg is bocsáthatunk. Megmutatja, hogy lehetünk másképp is emberek, úgy, hogy azzal meggyógyul mind az erőszaktevő, mind az áldozat. Mik tehát az emberek egyesítésének alternatívái? Az egyik egy manipulált egység. Az egységet ellenségeskedéssel éri el: identitásunkat az adja, hogy ki ellen vagyunk együtt. A bűnbakképzési mechanizmus igen hatékony az ilyen manipulált egység eléréséhez. De az ellenségeskedéssel előidézett közösségvállalás mindig törékeny, mert mindig fenyegetni fogja éppen az az erőszak, mely megszülte. Mi az alternatíva? Emberként, a két leginkább ösztönös vágyunk, hogy egyrészt tartozzunk valakihez-valahova, de ezzel egyidejűleg meg is őrizzük különbözőségünket. Ezek a vágyak egymással ellentmondónak tűnhetnek… és valóban, a köztük levő egyensúly megtalálása konfliktusokhoz vezethet; de éppen az ad békességet, ha a kettő harmóniába kerül. A másság ijesztő és veszélyes lehet, hiszen az ismeretlent képviseli számunkra. Szeretjük és szükségünk van a kicsit másságra, mert izgalmas, de ne öltsön ijesztő méreteket. A másságban, mert ismeretlen, benne van a lehetőség, hogy árt nekünk. Lehetséges egység úgy is, hogy elismerjük és tiszteletben tartjuk a másik másságát; nem követeljük meg, hogy mindenki betagozódjon és hasonuljon, hanem örülünk különbözőségeinknek. Ez csak akkor történhet meg, ha mi magunk megelégedést és belső békét találtunk abban, amik és akik vagyunk. Az elégedetlenség pozíciójából mindig vagy irigységgel fogunk a másságra tekinteni – mert meg akarjuk szerezni azt; vagy pedig félelemmel, mert legszívesebben megsemmisítenénk. Könnyű kiterjeszteni a békét másokra, mikor megtaláltuk azt magunkban. Ez nyilvánvalóan a nehezebb út, hiszen megköveteli, hogy meglássuk és megértsük önmagunkat és a másikat. Sok keresztény érzi úgy, hogy hite támadások alatt áll és életformája veszélyben forog. Volt már egy hasonló pillanat: amikor a tanítványok szemtanúi voltak Messiásuk brutális meggyilkolásának, és zárt ajtók mögött arról tanakodtak, hogy vajon merre tovább a menekülés útja. De Jézus, belépve félelemmel teli szobájukba, így szólítja meg őket: „Béke legyen veletek. Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek benneteket.” És ahogyan ezt mondta, rájuk lehelt és így szólt: vegyétek a Szentlelket. (János evangéliuma) A feltámadt és mindenkinek megbocsátó bűnbak, ahelyett, hogy tanítványai mellé állt volna a cselszövésben, miként védjék meg kicsiny világukat, egy teljesen új világot nyit a számukra: melyben nem a másiktól való félelem az úr. Ahol belső békénkből fakadóan magunkhoz tudjuk ölelni a másságot, és ahol olyan közösség születik, mely nem ismer határokat. Köszönet mindazoknak az USA-ban és az egész világon, akik így törekszenek közösségeik egységére… Ha mindez lehetetlennek tűnik is, meggyőződésem szerint ez az egyetlen út, mely követésre érdemes. Lehetséges-e tehát az egység egy kikiáltott közös ellenség nélkül? Sok bölcs fogalmazott meg valami hasonlót már: Nézz szembe az ellenségeskedéssel – tebenned. Ha le tudod győzni ezt az egyetlen ellenséget, akkor nem fogsz több áldozatot termelni – csak egy diadalmas győztest. Az eredeti cikk itt olvasható: http://alwaysloved.net/2016/11/12/trump-unified-usa-prophetic-vision/ Andre Rabe: Szavad testemmé lett
HUF 3,790.00
Az első kiadás elfogyott! Újra megjelenik 2020. tavaszán
Ha szeretnéd szisztematikusan újragondolni a Bibliát... Hogy ugyanaz az Ige, ami hús-vér testet öltött Jézusban, tebenned is megtestesüljön! Hogy az életeden keresztül kézzelfoghatóvá váljék és a te életedben is láthatóan kifejeződjön. Isten egy olyan teljes és végleges kijelentést tett Jézusban, amely nem fog változni az eljövendő korokban. Csak a megértésünk lesz teljesebb. A dél-afrikai származású Andre Rabe könyve mind tartalmában, mind módszerében e megértés céljához igazodik. A sorozat huszonöt, egy-egy hétre szóló, tömör és világos Biblia-(újra)felfedező modulból és hozzá kapcsolódó kérdésekből áll. Nem úgy épül fel a tanulmány, hogy információk sokaságát nyújtsa – hanem arra tanít mindenkit, hogyan hozzuk elő bensőnkből a belénk ültetett Igét. A könyv azért született, hogy egy online kurzus kiegészítője legyen – de önmagában is alkalmas egyéni vagy csoportos tanulmányozásra. Andre Rabe: Képzeld el...
HUF 3,790.00
Megjelenik 2018. tavaszán
Képzeld el... hogy izgalmas gondolati képek segítségével megtaláld önmagadban is az igazság és szépség felfedezésének csodálatos képességét. Jézus gyakran történeteket mesélt, vagy a fogalmakat képek segítségével ragadta meg. Andre Rabe úgy látja, Isten évezredek óta és ma is gyakran szól ilyen „impresszionista” stílusban: amikor be kell vetnünk képzelőerőnket és alkotókészségünket, hogy befejezzük a képet. Ebben a könyvben Andre fogalmi képeket fest, méghozzá impresszionista utakat járva. Azt reméli, hogy az olvasó is részestársa lesz képeinek. Semmi más nem mutatja erőteljesebben a Művész bátorságát és alkotókészségét, mint az általa alkotott emberi szellem. Hiszen az emberi képzelőerőt nem csak arra tette képessé, hogy felfedezzük a szépséget, de hogy részestársai is legyünk az alkotó folyamatnak, ami a legnagyobb Művész személyéről - és egyben mirólunk - fest képet. Hív bennünket, hogy tevőlegesen mi is vegyünk részt alkotómunkájában. Ha meglátjuk, és csodálni kezdjük művészetét, feltör a kérdés: vajon mi rejlik bennem? Belőlem vajon milyen művészi alkotás fakad? Andre Rabe: VÁGY
HUF 3,790.00
Megjelenik 2018. tavaszán
Az egyik legnagyobb kockázat, aminek kiteheted magad, ha szembenézel rejtett hiedelmeiddel, direkt tudatosítani igyekezed az eddig nem tudatosított feltételezéseidet, és felfedezed azokat a vágyakat, amik mozgatnak téged. Andre Rabe megtette nekünk azt a szívességet, hogy a Mimézis témakörét, mellyel eddig inkább csak tudományos megközelítésekből, és ennek megfelelően nehezen érthető, akadémikus nyelvezetben találkoztunk, közel hozta a hétköznapi emberhez. Tette ezt úgy, hogy a Mimézis pszichológiai, történelmi, szociológia, antropológiai jelentőségét körüljárva az olvasó maga is meghökkentő felfedezéseket tehet. Az ember mimetikus képességeinek teológiai következményei pedig a Biblia elbeszéléseit - magát Istent, sőt vele együtt bennünket embereket is - provokatívan új fénybe helyezik.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe blogjaAndre dél-afrikai szerző és előadó, a Mimesis Academy alapítója. Forrás: http://alwaysloved.net/
|