A legnagyobb ajándékodat talán még nem találtad meg...? Ebben az ünnepi időszakban két, egymással ellentétes érzésünk is felerősödhet. Egyrészt az öröm – másik részről a magány érzése (a kettő akár egyszerre is). Sokan ilyenkor “hazamegyünk”: felkeressük rokonainkat, összejövünk a barátokkal egy kis eszem-iszomra, közös jókedvre, kikapcsolódásra. Másokban inkább az egyedüllétünk érzése fokozódik. Lehet, hogy épp családokat, barátokat együtt látni: ez nagyítja ki, hogy mi meg valahogy egyedül maradtunk. Ha nem kapunk másoktól szeretetet, vagy legalábbis mi úgy érezzük – ilyenkor Isten szeretete is megfoghatatlanabbá, távolivá válhat.
De épp ez Jézus életének és üzenetének jelentősége. Míg az akkori emberek – csak úgy, mint ma – saját vágyaikkal és ügyes-bajos dolgaikkal voltak elfoglalva; a vallásos gondolkodók pedig egy szent Istenről spekuláltak… ezalatt Jézus egy új valósággal szembesített bennünket. Akik találkoztak vele, később éveken át küszködtek, hogy valahogy szavakba öntsék mindazt, amit láttak. Ebben az emberi lényben valamiképp Istenbe nyertek bepillantást. Ebben a személyben, akit Jézusként ismerünk, Isten valahogy nem volt többé távoli és tőlünk különálló – hanem megfogható és jelenvaló valóság. A szeretet, amit Jézus kinyilvánított mind barátai, mind az idegenek felé, Istent sokkal láthatóbbá tette, mint ahogy azt Róla valaha is képzeltük. A szeretet nem valamiféle túlvilági szellemi szférába helyezi Istent, hanem hús-vér testbe. Saját elméleteink egy távoli lényről lelepleződnek, hogy ez tévedés; miközben az ember, Jézus, azt a titkot és misztériumot is leleplezi, hogy mi mindannyian mennyire kibogozhatatlanul összetartozunk. A közöttünk levő kapcsolatok – a Szeretet valósága, a Forrás, mely összekapcsol bennünket – ez az Isten jelenléte, aki soha nem is volt távol tőlünk. Jézusnak kijutott némi népszerűség épp úgy, mint az, hogy még legközelebbi barátai is elutasítsák. Az emberi élet megtapasztalásának teljes spektruma, az öröm extázisától az elviselhetetlen fájdalomig, nyilvánvalóan jelen volt Jézus életében; de az Isten, akit Ő ismert, nem volt távol, nem hiányzott ennek az életnek egyetlen pillanatából sem. Még saját halálát is úgy írja le, hogy az is a szeretetének egy aktusa. (János 15:13) Bármilyen körülmények között találod magad: akár szerető családban, akár anélkül… tudd és TAPASZTALD, hogy szeretett vagy. Ha ezt TUDJUK, a szeretet jelenléte magát a MEGTAPASZTALÁSUNKAT is átalakítja! Annyi mindened van, amit adhatsz – akkor is, ha egy filléred nincs. Kedvességed, szereteted, Isten JELENLÉTE TEBENNED... Isten jelenlétének megtapasztalásává válhat valaki más számára! Habár mindig is itt volt, itt van, de jöjjön el Jézus idén is … jöjjön el rajtad keresztül. #fehervera #blog Andre Rabe, Mary-Anne Rabe nyomán írta: Fehér Vera
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe blogjaAndre dél-afrikai szerző és előadó, a Mimesis Academy alapítója. Forrás: http://alwaysloved.net/
|