2. fejezet: Egy bensőséges kép
… AZ EREDETI MOTIVÁCIÓ… Képzeljük el most ezt a kezdetet. Engedjük Isten szellemét, hogy elvigyen, odavonzzon, mint ahogy Jánost vitte-vonzotta erre a bizonyos pontra, ahol minden dolog eredete van. Ámbár a tudomány megmagyarázni nem tudja, és a legnagyobb elmék próbálták meghatározni, de mindhiába, Isten mégis bizonyos benne, hogy te képes vagy felfogni a kikutathatatlant; hogy fel tudod becsülni a motiváció értékét, amely életre szült téged; hogy visszaemlékezz, hogy honnan indultál. Itt nincs tér, de nincsenek határok sem; nincs teremtés, és még sincs üresség – csak Isten van az Ő teljességében. Ez az eredeti motiváció, ami a témánk, egy szóban összegezhető: „szeretet”. De nem ám az érzelgős, zavaros, időleges szeretet, amit filmekből vagy regényekből ismerünk. Ez a szeretet úgy megpróbálja a megértésed határait, mint még semmi, amivel találkoztál. Ezért imádkozott Pál úgy az Ef. 3,14-21-ben, hogy erőt nyerjünk, megerősödjünk a belső emberünkben, hogy felfoghassuk ezt a szeretetet. Láttad már, amikor egy felhőkarcoló épül? Lenyűgöző, mennyi energiát fektetnek az alapozásba és a szerkezet megerősítésébe. Biztos észrevetted az acél rudakat, amik a masszív vasbeton szerkezetből kimeredeznek. Az egész előkészületet azért teszik, hogy az épület függőleges súlyát, rettentő tömegét elhordozza, ami mind erre a szerkezetre fog rátámaszkodni és ránehezedni. Isten szeretetének, odaadásának, és értünk való gondolatainak rettentő súlya és tömege is egy ilyen megerősített edényért kiált, hogy azt be tudjuk fogadni. Szükségünk van rá, hogy belső emberünk elhatalmasodjék az Isten szellemén át, hogy megérthessük azt. A szeretet kinyilatkoztatása tehát lehetetlen Isten Szellemének személye nélkül. Ő az, aki dolgozik bennünk, felkészít bennünket, meg is nyújtóztat, meg is erősít, hogy készek legyünk betekintést nyerni abba, amit megnyit nekünk. Azt szeretné, ha felfedeznénk az Ő szeretetének végtelenségét. Emelkedjünk annak magasságaiba. Vizsgáljuk behatóan mélységét. Éljük át elképesztően nagyvonalú szélességét. Tegyük próbára szeretetének véget nem érő hosszúságát. És ahogy ezt a csordultig túláradó szeretetet megismerjük, ébredjünk rá, hogy alkalmasak vagyunk annak mérhetetlen befogadására. Fedezzük most fel ennek a szeretetnek néhány dimenzióját: … A SZERETET FELISMERI, AMI ÉRTÉKES … Ez nem a vak szerelem – ez az a szeretet, amely felismeri, ami értékes. A szeretet, amely precízebben és mélyebbre néz, és jobban látja az igazságot, mint bármi más. Ez a szeretet átlát minden szitán, minden álarcon, amivel az emberiség valaha is előhozakodott. Nem számít, hogy ez a maszk a büszkeség vagy a szégyenérzet formáját ölti, mert ez a szeretet átlát minden illúzión. Emlékszem, mennyire meglepődtem gyerekkoromban, amikor meghallottam, hogy Isten mindannak ellenére, amit mondtam vagy tettem, szeret engem – bármily szeretetre méltatlan dolgokról is legyen szó. Aztán a csodálkozás csak nőtt bennem, ahogy ráébredtem, hogy nem csak arról van szó, hogy „ennek ellenére” szeret, hanem hogy „valami miatt”! Sőt, éppen azért szeret „ennek ellenére”, mert sokkal grandiózusabb a hivatkozási pont, amire az Ő szeretete épül, mint a mi szavaink vagy cselekedeteink. Azért tud annyi mindent nem figyelembe venni, mert ezeknél egy sokkal fontosabb valóságot lát. Mélyebbre néz, és egy olyan minőséget, egy olyan értéket lát bennünk, amely megváltoztathatatlan. Hát nem azt mondja az Ige, hogy semmi nincs rejtve az Ő szeme elől (Zsid 4,13)? Az ő szeretete arra épül, amit lát – nem arra, amit ne venne figyelembe. És ha azt szeretnénk, hogy felkavarodjon, megéledjen bennünk az Ő szeretete, akkor az Ő szemei segítségével kell néznünk. Mit lát vajon? Mi az, amit értékesnek talál? Ha egy szóban kéne összefoglalnom, azt mondhatnám: „hasonmás”. … A SZERETET KIFEJEZI CSODÁLATÁT … Képzeljünk el két művészettörténészt, mindketten Monet „Tündérrózsák” c. festményét veszik szemügyre. Mindketten pontosan tudják, hogy a mű piaci értéke nagyjából 20 millió font. Ennek ellenére, hiába tudják az árát, az egyiknek nem túlságosan tetszik a festmény, míg a másik teljesen oda van érte. Akinek tetszik, ő valami olyat fedezett fel benne, aminek már semmi köze a pénzhez. Személyesen értékes a számára. Az efajta csodálat valami különös kötődést hoz létre a csodáló és annak tárgya között. A festmény szépsége felébreszti a nézőben az elismerést, és ahogy ezek után rátekint a festményre, az felfedi és megeleveníti a festmény szépségét. Istenünk csodálattal tekint ránk! A te értéked egészen személyes Számára. Az értéked annyival nagyobb, mint valami piaci ár. Az igazi érték csak az Ő csodálata nyomán tündököl fel.
0 Comments
Leave a Reply. |
Andre Rabe: KÉPZELD EL... c. könyve + hangoskönyv napi 5 percbenA fordítás alatt az elkészült részeket folyamatosan publikáljuk ezen a blogon ArhívumCímszavak |